Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
157. Soós Sámuel Ugyan csak Nemes Bagosi József hideg hamvainak utolsó tiszteletére Az illatozó Rózsákat ha a' Nap forró heve Meg süti, piross színeknek már örök vége leve. Az Halál is ha éltünknek egyszer méri kaszáját Széllyel hánnya a' Léleknek szencséges palotáját. A' virágok addig adnak kellemetes szagokat Míg a' tiszta levegővel egygyesítik magokat; De ha les-helyéből jő ki rájok egy kedvetlen szél Már azonnal meg hervadnak 's rájok nem jő fel több dél. Az ifjú is addig fénylik tündöklő virtusokkal Míg Múzsája kérked hetik1 a' szép Tudományokkal, De ha egy setét éjttzaka borzasztó szele rá ront Ki terjesztett vitorlája le rogyván, életet bont. így járt a' mi Jó Barátunk, a' kit ez a' gyász-fedel Most magába zárt; de mellyet majd a' Sir pora fed-el. Úgy tündöklött virtusival a' Múzsák Táborába Mint a' Mezei Liliom a' virágok sorába. De midőn ki nyílt bimbóját életének szemlélné Lelkének földi sátorát el-dűlni nem is vélné Akkor fúvallott reája az Halál mérges szellőt. Fel húzott nyilával tőlünk így egy Kedveset el-lőtt. így fizeti minden zsóldját Adám 's Éva vétkének Ha részesévé nem lett is e' Szakácsné étkének. *** Nyugodj hát csendes Sírodban halhatatlan Barátunk Majd ha a' Trombita szóra serkenvén meg látunk Ismét meg esküszünk néked a' Dicsősség Várába Az hol örök Szövetségünk van a' Válcság árába Hogy el valaszthatatlanúl leszünk ott fen az Égbe 's Szent Hozsánnát énekelünk mind örökké egy végbe! Irta Soós Sámuel msk. 1 kérk<o>dhetik - értelem szerint javítva 290
