Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
148. Gál András A' fellyebb nevezett meg holtnak képében panaszolkodik egy baráttya N. G. A. Nintsen ez életben semmi is állandó Mindenik esztendő 's óra változandó E' világi élet s boldogság múlandó Hald meg panaszomat a' ki vagy halandó. Tiszteletes szülék hoztak e' világra Akkor mindjárt léptem töredékeny ágra Az Atyám költözvén örök boldogságra Juttatott még akkor tsak fél árvaságra. De nézd az időnek további forgását Szemléld ez életnek hamar változását Az Anyám is hagyja világi szállását Égivei tseréli földi lakozását. Hivatnak mennyek el a' temetésére Nem lehet, mert én is ágyam fenekére Szegeztettem, 's talám életem végére Jutok bizattatván két orvos kezére. Ugyan s Macháon jónak azt talállya Meg gyógyul a' beteg ha jól ki purgállya Hát Podalirius már nem úgy cúrállya Eret vág, a' napot még meg se számlállya. így én rövid időn juték olly órára Mellyben sok kinok közt el dűlt Lelkem vára Semmi mert tsak ugyan életem határa Az Egekben látom rendeltetett mára. Nékem is kell jönni már a temetésemre Horváthba akadtok még egy testvéremre Jöjjön el mondjátok ez izenetemre Kísérjen el engem temető helyemre. Jaj szomorú napok! Mit lehet hallani Halva fekszik az is ha meg kell vallani Egyszersmind kell vélle a' sírba szállani 'S az itelő Biró elében allani. így harmad nap alatt hármunkat temetnek Petrik nevezetnek bennem véget vetnek Úgy van, mert az Egek a' kit igy szeretnek Ifjúságában vet véget az életnek. 278
