Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
Árdai József 115. Szomorú vetélkedése Lebo Jósefnek a' Collegiumbéli Ifjúságtól a többivel együtt a' fürdést is meg tiltó Törvényei abban az esztendőben. Mellyben IézVsa színében Lebo Iosef részt VeVe Égben FUrDVen Vízbe taLáLt Mostoha sorsa haLáLt. Szoll Lebo Jósef Rettenestes melység borzaszt, 's kőzeléttetik a' vég Fárad erőm, rebegek, mit tselekedjem Egek, Jöjjetek érettem, mert én úszásnak eredtem, 's Nem tudok innen elé, menni tsekéllye felé Testem meg nehezült, 's tagaimban vérem is eldűlt, 's Nints ki segítené, már a' vizek árka bé zár. 'A számban nem fér, a' jaj, 's bennem posog a vér Rajtam Uram Kőnyőrűlly, hirtelen el ne tőrűlly Bélemet el járták a' habok, 's magokat bele zárták 'Ah kebeledbe vevő mostoha viz temető Nints rád szükségem, sok ital sose volt nyeresége Nem fázom, ne takarj, partra ki vetni akarj. A' vízben tőrvény nints innen is, onnan is őrvény, Jön tekeregve felem a' levet önti belém. Eltemet a' mélység ki feszült gyomrába, nagy mélység Reszketek, itt a' Halál, jaj ha le sózni talál. Szóll a' Törvény. Oskola, vár, 's ország, ha az én ösvényemen hág, Nem leli semmi baját, 's szája kerüli jaját. Én nálam nélkül, viz ben fúll, 's mindene kéküll 'A ki szavamra nem áll, sír fenekére talál Én kivűlőttem tsendesség, nints egyenesség. 's Fel fordúlt az egéssz emberi nép, 's elenyész. Én vagyok az, 's nem más, kit igen szeretett vala Pallás, 's Volt Káromonn heverő kertibe minden erő Én vagyok ez helybenn ötödik professori rendben, Mindent jóra vevő Kárt tehetetlen erő. Mért mentél vizbenn, hanem úsztál benne sok ízbenn, Lám nehezebb tetemed sír fenekére temed. 222
