Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)

Versek

85.

Csabai András

Halotti Versek. Mellyeket Néhai B. Kis Pál halálának alkalmatosságával irt. Cs. A.

Élted múlandó, ditsekedsz mire véle halandó

Nem lehet itt napokat, senkinek érni sokat Róllad mit hisznek, kérded? temetőbe ki visznek

Tégedet, a' ki nevetsz, 's vig napot élni szeretsz Légyen egésséged bátor, vagy egyéb nyereséged;

Majd a' halál ha akar, még ma halomba takar Tátva van éh szája, készen 's ki szegezve kaszája

Bajnokod ez ha leszen, fegyvere földre teszen. Nem lehet itt mentség, legyen életed ám tsupa szentség Virtusaidba Nemes, légy 's egyebekbe szemes; Kellemes ábrázat, szép termet, 's tzifra ruházat

Reszt ez is ebbe vészén, por, hamu, semmi leszen. Ifjak azért 's Vének, szátokba forogjon az ének:

Itt a' Halál szekere, el fogy az élet ere.

Nem költött újság, Kis Pál ide példa, bizonyság

Oskola kit nevele, 's mint Anya bána vele Szinte virágjában, meg hóit igen Ifjú korában

+ Élte rövid fonala, ennyire szabva vala Emberi természet; most költ fel, már el enyészett + Fojtó mérge bora, lett vatsorája tora.

Teste koporsóban, bé zárva nyugodjon az Úrban,

Mig nem ama' Jehova', hivja kelésre szava,

Lelke, tudom pálmát nyert, 's birja futása jutalmát

Van nyugodalma helyén, van koronája fején.

Csabai András.

169