Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
De ezen szüleim ne siránkozzatok, A midőn egy semmit el szalasztottatok2 Sött inkább Dáviddal most vigadozzatok Hogy menyben lássatok úgy imádkozzatok. Én méltán sirhatnék meg válván tűlletek Sirok is, de még is jobban örülhetek El megyek utánnam ti is siessetek Hogy ahol en Menyben Ti is ott légyetek. En sirok örülök, Ti hat ne sírjatok Mert ez varatlanúl nem esett rajtatok Kinek egy van; egy sints, tudva ez nállatok Engem Fiatoknak nem is mondhattatok. Hogy még is mint semmit meg nem utáltatok A ki nem volt nintsen, Én hozzám biztatok A Gondolaton is, felül tápláltátok Azért elég áldást rátok nem mondhatok. Kívánom a nagy Úr keserűségteket Fordítsa örömre, el múlt kedveteket Adja meg; nyerjetek sok szép gyermekeket. Istentől; én nallam jobbakat 's szebbeket. Amit a Ti engem szeretett szivetek Kivált hát az Isten láttassa veletek: Minnyájan pediglen kik meg tiszteltetek Végre ti is Menyben meg tiszteltessetek. AMEN. 2 szalasztottak - értelem és szótagszám miatt javítva 143
