Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
66. Boros István HALOTTI SZOMORÚ VERSEK Mellyekkel Egy maga jó úton indúlt Társát, Vékony Mihályt Setét bóltya felé kisiri §. §. * *** Alkalmatosságot a' népnek mi adott1 Az egybe gyűlésre? S ma mi nap viradott? Rettenetes kérdés, nem régen támadott, Músák serege sir, pedig most vigadott. Némelly öltözetit festi feketével, Némely tsak nehezen birhat erejével Más szomorúságnak sűrű fellegevel Kűszkődig mint ez, úgy az nem örömével. Tsudálva ki nézed gyászos test sátorát Vigyázz; földre tekints jól nézd meg a' porát, Abból eszre veszed, bár verseim sorát Nem látodis, érzed rontó mérges borát. Képzelt szint mutató HALÁL termetére, Fordítom ha szemem, testem ugró vére El áll, hát ha képzem melly veszedelmére Van a Testnek, mert rak embert szekerére. Imé rettenetes erejét karjába Mutatta minapis, de mikor hijjába1 2 Járt, el vonta magát zörögve magába, Reménytelen óra! Jár be hamarjába Határt vet hirtelen Társunk életének, Ki volt tellyessége Attya örömének Meg hartzol erőssen; de jaj életének Született, tudja hát kell lenni végének. VÉKONY Mihályt fedi e' kis ház fedele Ki mihelyt fúvallott Halál mérges szele 1 adott? - kivakarva a kérdőjel a kéziratlapon 2 hijjába, - a vesszőt töröltük 138
