Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)

Versek

Szokolyai H. József

65.

HALANDÓSÁG TÜKÖRÉ, mellyben

Kerekes János Tanúló Ifjúnak váratlan halála elő adattattatik.

Aristoteles azt írja egy könyvében,

Hogy Európának egyik szigetében,

Olly állatok lésznek egy nap reggelében, Amellyek el vesznek, annak estvéjében.

Illy állat az Ember, tsak ennyi időt ér,

A reggel, 's. az estve közt lévő napot mér, Magának hasztalan örök időt igér,

Mert a Lélek, a'ki adta volt, ahoz3 tér.

Az örök élettel, ami életünket,

Az halhatatlannal, halandó nevűnket,

A véghetetlennel, szomorú végűnket,

Hogyha öszve vettyük, szorittya szivünket.

Mert az örök élet vég nélkül való lész;

De a'mi halandó életűnk el enyész;

Amabban2 romlandó nt’m3 lészen semmi rész. De ebben minden rész, porrá lész, enyész, vész.

Mint a' fák leveli, öszszel meg sárgulnak

Mint éretlen figék, a földre le hóinak Mint a pompás bársony ruhák meg avulnak, így minden ól lí/tok,4 s emberek el múlnak.

Én Kerekes János, szomorú példája

Vagyok e dolognak, mert halál prédája Lettem; o! melly hamar életem fáklyája El enyészett! s maradt tsak az éjtzakaja. 1

1 a hoz - értelem szerint javítva

2 Amaban - utólag betoldva még egy b az író által

3 ne'm - az e fölé egy kis aposztrófot tett az író, valószínűleg ejtésbeli eltérést jelölt.

4 allétok - értelem szerint javítva

136