Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
Ákáb István 64. Édes Annya Aszszony ekképen sirattya ezen meg hóit Fiját Kerekes Jánost Boldog volt Niobe mert ö köve vála Hogy Gyermekeinek történe halála A bánat belőle kősziklát formála 'S igy siralmi után nyugalmat talála He le vetkezhetném érzékenységemet Én se sirathatnám meg hóit gyermekemet De imé szemlélem halva szerelmemet Sírással tészem hát kötelességemet Asztatom szememet bö könyv-hullatással Epesztem szivemet szörnyű zokogással Bizonyítom búmat nagy jaj kiáltással És utánna való sok sohajtozással Jánosom még vala élte virágjába Most kezdett bé lépni még az oskolába lm e sirbe fekszik már gyermek korába Meg szomorittattam hamar halálába Ugyan hol akadjak kedves Jánosomra Az Ur tsak most atta vigasztalásomra El vette tsak hamar szomorúságomra Gyászt s, keserves homályt igy hoza napomra. Hol lellyek ujjulást keserű szivemnek És vigasztaltatást gyászos életemnek Jaj mikor lész vége keserűségemnek Látván koporsóját egyetlen egyemnek. De mit sírsz 's, keseregsz bus szivem mellette Ne nyisd meg a szádat az Ur tselekette Az Ur maga atta az Ur el is vette Áldott légyen az ö szent neve érette. 134
