Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
50. Sóvári István Tristes Almae Matris sic exprimit dolores Occasione funeris Gab. Pap. Steph. Sóvári Anno. Aspera per Vitae, GabrleL Pap prospera Vitae CoeLestls sVbIIt, gaVDIa Magna poLI. Die lma Marty. Jaj be szomorú hir hata be fűlemben Jaj be nagy gyötrelem van gyenge mellyemben Jaj miként bádjadok 's borzadok szivemben Jaj ki vigasztal meg illy nagy keservemben? Istenem irántam tám lettél mostoha? Haragjában ver e' ekként a' Jehova? Vallyon mikor múl el bűntetésid doha? Mikor hűl meg próbák tüzes 's heves roha? Alig múlt el ama kettőzött bánatom Tsak most temetém el két kedves Magzatom Imhol az harmadik Fijamat siratom Bóldógtalan vagyok valóban mondhatom. PAP GABOR fijamat jajgatva keresem Hová lettél? hol vagy? szólly oh szerelmesem Szólly, ha hervadt nyelved engedi kedvesem Ne nézd kinaimat, 's kéttségbe hogy esem. Bús szivem kesereg 's a' könyvem szapora Szaporán tódúl rám a bánat zápora Zápor módjára húll a' Pallás Tábora Táborának sok már a' temetőn pora. De az Úrral vallyon perelni ki mérne? Az erőss ISTENnel melly hatalom érne? E nagy vákmerőség biz akihez férne Gyalázattal viszsza 's büntetesse! térne.
