Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
Szokolyai H. István 49. Mikeas. VII.I. Elein érő gyümöltsöt kíván az én Lelkem. Az ISTEN veteményes Kertében nevekedett, 's abbul az önnön maga keze által leszakasztatott ELEIN ÉRŐ GYŰMŐLTS PAP GÁBOR Halálának emlékezetére emeltetett oszlop Kertet plántált az UR a maga Karjával Környűi vette Karja eröss bástyájával A mellyet kegyelme drága harmattyával Öntözget naponként bövséges 'sírjával Maga az UR ebben ollyan gondos Kertész Mellyet fel nem talál semmi emberi ész Ebbül egy plánta is más predaja nem lész Mellyet ez bölts Kertész maga ültet és tész. Vágynak ezen kertnek ne vendék plántái Gyengén illatozó tavaszi rózsái Vágynak gyümöltsökkel ekeskedö Fái Kissebb 's nagyobb terhét hordozó Pálmái Mellyek közzül némelly allig éri tavaszt Mindjárt ez bölts kertész kit akar le szakaszt Senki nem mondhattya elébb ezt vagy amaszt Egyet lehel reá azonnal el hervaszt PAP GÁBORt is az UR e Kertben plántálta Egyik szögölete díszére tsinálta De mint hogy már meg ért gyümöltsnek találta Le szakaszta, 's igy lett éltetői meg válta Mert úgy mond: az enyim 's e Kertel én bánok Jó elein érő gyümöltsött kívánok. Ezek közzül akit magamnak el szánok, Le szakasztom: mellyet soha meg nem bánok. Mondjad hát örömmel meg ditőült Lélek: Elek 's véghetetlen örömet szemlélek Ot vagyok hol semmi bajtól már nem félek JESUSommal együtt mind örökké élek. ISTENem e Kertett mindenkor szeressed Plántáit ne szaggasd de sőt nevelgessed Ennek közepette neved helyheztessed Gondjait karodrúl soha le ne vessed. 109
