Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
46. Szakáll István Atra Cupressus. 8va Febr. erecta Super Fatali Funere Georgii Viski et Joannis Rádi 111 Scholae Patakinae dum viuerent. Ciu. Tog. Per Stephanum Szakai. Collég Alumnum Nugamur mortemque procul, procul esse putamus Cum non sit vitae certa vel hora tuae Apoc 111:3. Age nunc qui dicitis hodie vel cras proficiscemur in illam urbem; qvi ignoratis qvid futurum sit postero die; vita enim vestra est vapor; ad exiguum tempus apparens, et deinde disparens. lac. IV. 13.14. Allyatok meg itten minden szemlélőink Míg esetünk felől széliünk őrizőink Allyatok meg kérünk éltünk kedvellőink Zokogva estünket szánó esmérőink Innen a' varosról, városban indulnánk Helyűnkből szerentse szárnyán ki mozdulánk El értünk tzélunkra ottan meg vidulánk Onnan viszsza térvén az útban szorulánk. Hogy? midőn nem vélnénk szerentsétlenségnek Előttünk szorossát a' keserűségnek Próbált erejéhez a' sikamló jégnek Bízván lettünk tárgya az halálos végnek. Az Halál meg vetvén tőrét lesben álla Mint lopó vagy vadász; hamar ránk talála Meg foszta éltünktől 's egész le kaszálla Itt Lelkűnk testűnktűl óh jaj itt el vála Óh nagy eset, óh jaj halál igy prédálla De reménytelenül lábunk itt meg álla Patak. Testűnk két város közt a' jég alatt hálla. Újh. De Lelkűnk Jézusnál a' Mennyekben szállá. Két városban nem volt bátor maradásunk Harmadik városban Jésusnál lákásunk Lelkűnknek választónk: őrök nyugovásunk. lm lész már Jésusnál vég mulatozásunk. 104
