Dienes Dénes (szerk.): Az Isten is megszerette pedig ezt a helyet, és ide vetette az Evangeliomnak hálóját mindjárt a Reformatiokor... A Zempléni Református Egyházmegye összeírása 1782. - Acta Patakina 12. (2003)

Utószó

Utószó

A reformáció során kialakult Tiszán inneni egyházmegyék a vármegyék elnevezését alkalmazták magukra, határaik azonban jelentősen különböztek a politikai megyék határaitól, területileg egyáltalán nem estek egybe azokkal. A Zempléni Református Egyházmegye a 16-17. században Abaúj vármegye keleti sávjának gyülekezetei közül a Szalánc - Füzér - Erdőhorváti vonal menti településeket tudta magáénak, beleértve a Hegyköz településeit is. Ezek mellett néhány szabolcsi községet is bírt (Kenézlő, Viss, Zalkod). Ez a helyzet az egyházkerület 1799. évi új beosztásáig maradt fenn.

A 17. században 72 anya- és 95 leányegyháza volt Zemplénnek (összesen 167), az 1728. évi összeírás idején a mater eklézsiák száma már csak 53, a filiáké 38 (összesen 91). Itt figyelembe kell venni, hogy a 17. században még a zempléni evangélikus egyházközségeket is elősorolták a vizi- tációs jegyzőkönyvek, mert a két felekezet unióban élt nagyjából 1670 tájáig. Jelen (1782) összeírásban 37 anyaegyház és 57 leányegyház szerepel (összesen 94). Bizonyos pontadanságok tetten érhetők az összeírásban — például a vilyi prédikátor az egyik közreműködő, de egyházközsége hiányzik a feljegyzésből, feltűnő a Hegyköz kimaradása is. Azt mondhatjuk tehát, hogy a vértelen ellenreformáció néven elhíresült 18. századi üldözés közepette az egyházközségek megmaradtak, számuk még növekedett is, ami 1728-hoz képest azért volt lehetséges, mert több helység pusztán állhatott a 18. század első harmadában, csak később népesült be.

A megmaradás különösen is feltűnő, hiszen a zaklatások közepette, igen kedvezőtlen körülmények között kellett megőrizni az egyházközségeknek hitvallásukat. Különösen 1752 után, amikor számos leányegyházban megszűnt a lelkipásztori lelkigondozás és a nyilvános istentisztelet lehetősége. A templomot, parókiát, jövedelmet el lehett venni erőszakkal — a hitet azonban nem.

Az összeírok a reformátusok számát is feljegyezték, mindenképpen értékes adatot hagyva ránk: a 94 gyülekezetben 21.118 helvét hitvallású élt 1782-ben (ennél néhány százzal több lehetett a valós népesség, figyelembe véve az összeírásból hiányzó gyülekezeteket). Az 1784-1787. évi népszámlálás 209.216 főt talált Zemplén vármegyében. Ennek fényében már nem olyan kedvező a reformátusság aránya. Az összehasonlítás ugyan nem egészen pontos, csak hozzávetőleges, mert Zemplén déli részének eklézsiái - 16 népesebb gyülekezetről van szó - nem a Zempléni Egyházmegye kebelében éltek. Ezeknek a helységeknek népszámlálási adatait megvizsgálva, a zempléni reformátusság számát mintegy 10-12 ezerrel növelhetjük, így 30-