Dienes Dénes (szerk.): Az Isten is megszerette pedig ezt a helyet, és ide vetette az Evangeliomnak hálóját mindjárt a Reformatiokor... A Zempléni Református Egyházmegye összeírása 1782. - Acta Patakina 12. (2003)
Források
Hosszufalusi, hanem folytatta hivatalát 1700-ban, első, második esztendőben is, meghala pedig jó vénséggel 1703-ban. Elfoglalta utána a prédikáló széket Ember Pál, ki felől el lehet mondani, hogy ő nem csak természeti valóságára, hanem erkölcsi tehetségére nézve is nagy és szent ember volt. Mikor bejött ebbe az eklézsiába, öreg volt igen, mégsem restelte a munkát, hanem a Magyarországi eklézsiának Históriáját, mely ma Lampe neve alatt mégyen, itt dolgozta ki, és minekutána 1705-ben Szent András havának 6-dik napján a Rákotzi Ferenc commissariusi azokat a templomokat, melyek 1687-88-ban elvétettek, visz- szaadatni parancsolták, Ember Pál is birodalmába lépett az idevaló templomnak, káplán háznak és egyébnek, és Békési Andrással használta azt. Azután 1711-ben az életbül kimúlt, amely időben eljött csakhamar vice ispán Kosovits diebus 7ma, 8va 7[septem]bris, és Vinkler Mátyás, Nagy György canonicus földesurak jelenlétekben 40 executios Németekkel, a nótáriusnak Tornallyai Gergelynek s másoknak is kínzásokkal a templomot elvette, és minden egyebet véle. E változás után, a Jakabfalvi curiara vonta magát Békési András, aki már csak maga volt, de azért ugyan csak Isteni üszteletet tett ezen a curián. Nem tetszvén pedig néki, hogy tovább itt lakjon, elment 1714-ben Nagy Kállo Városában, és holtig ott szolgált. Az ő kimeneteli után rendeltetett ide Toronyárul Szkárosi János, ékesen szóló a beszédben, hathatós és jó erkölcsű egyházi szolga. Hanem az ő idejében majd olyan forma volt a templom, mint régen a sátor, mely helyből helyben hordattatott. Egy darabig a Jakabfalvi háznál tanított, azután a Kapitány házhoz ment, mely most Város Háza, végre pedig a Mesteri csűriben a felvégen, melyet most idősb Matoltsi István maradéka bír, tette az imádságot. Ebben a csűrben találta az eklézsiát a Pesti Commissio Anno 1721, honnan mivel az vala a parancsolat, hogy az 1681-dik esztendőrül adjanak számot, plenipotentiazta a város, s Prókátorának vallotta Vadászi István urat 19 Martz. 1721-ben, aki bemutatván a mi próbáinkat, békével maradtunk vallásunk szabadságának gyakorlásával. Ettűl fogva gondolkodtunk alkalmatosabb helyérül az Oratóriumnak, s megszerzettük a Szendrei famíliájának telkét, mely akkor pusztában volt, és egy darab kőfalnál egyebet nem mutatott Die 15. 9[novem]bris 1722. Azt megépítettük közel olyan formán, amint most is áll. Ott fundáltuk az oskolát is az utca felől való végin, ott szolgált Szkárosi János is holtig, t.i. 1728-dik esztendőig. Illő lészen ide írni, hogy a Jakabfalvi háztul e mostani parókiában Szkárosi jött lakni legelőször, mivel ezt tiszteletes Liszkai András uram hitves társa Pápitz Anna asszony testálta a prédikátorok számára.
