Dienes Dénes (szerk.): Az Isten is megszerette pedig ezt a helyet, és ide vetette az Evangeliomnak hálóját mindjárt a Reformatiokor... A Zempléni Református Egyházmegye összeírása 1782. - Acta Patakina 12. (2003)

Források

Annum 1705, mikor viszont nekünk visszaadattattak mindenek itt, Rákótzi fejedelem comissariusi Gundelfinger János, Szathmári János, Brezinai János által, Tallyai vice esperest Kozma Péternek jelenlétében.

Megszabadult tehát már Újhely az itílettűl, és az ő örömét ki mondhatná meg? De ahogy nekik megvirradt, estvefelé ez a békességnek napja elenyészett. Ugyanis eljött az 1717-dik esztendő, és abban templomától, tornyától, parókiáitól, jövedelmes fundatiojától megfosztatott, Püspöki András plébánosnak kínteleníttetvén által adni maga igaz és régi jussának birodalmát.

Ez alkalmatossággal lehányattatván a gombok a templomról és toronyról, ennek gombjában, bizonyos levélben ilyen írás találtatott vala:

Avapvqcns'

In honorem et gloriam Dei Maximi nostri. Turris haec aedificata est auxilio et favore Illustrissimi ac Celsissimi Principis Transilvaniae D. Georgii Rakotzi, Domini Domini nostri Clementissimi, nec non: Provida cura Generosorum Dominorum Nobilium, Ministrorum Verbi, Consulum et Zelo Populi, Ao 1648. Die 17. 7 [septem] bris.32

Tanta mole ut surgat, stet ferrea turris ad Auras

Effecere Viri, nomina sicce tene.

ZTE<t>avog ut tantum valeat opus ferrere, Persi

Effecit, Ambrosius Farkasi usque Comes.

Stephanos ast Radius: Zolyomi, Baller Moktsa Joannes.

Michael Augustin, Frailus Fragopolus.

Michael ut Persi, et Farkas cum Csömöri Francisco.

Gregorius, Joannes, cum pebe pia Apátza.

At Mistae in tanto quaeris? Quid robore valent?

Exemplum ut decuit voxque cum gaza ditat.

Antistes Stephano elanxit Rimaszombati tuba.

Nodum cum velo tinxit, voce Dei.

Quem Collegae aere, Johannes Iratosius jurant.

Gaspar et Hathazi, zelo zelante Dei.

Somosides Judex, cumjohanne Draxa Georgo.

Aedili, Johannes Persius finit opus.

32 Felséges Istenünk tiszteletére és dicsőségére. Ez a torony felépült méltóságos és felséges Rákóczi György erdélyi fejedelem kegyelmes urunk kegyes segítségével, ugyancsak a vitézlő nemes uraknak, lelkipásztoroknak, városi tanácsnak gondoskodásából és a nép buzgóságából, 1648. szeptember 17-én. (Az időmértékes vers a közreműködők nevét örökíti meg).