Dienes Dénes (szerk.): Az Isten is megszerette pedig ezt a helyet, és ide vetette az Evangeliomnak hálóját mindjárt a Reformatiokor... A Zempléni Református Egyházmegye összeírása 1782. - Acta Patakina 12. (2003)
Források
egy mester keze után sem lehet látni. Igen kezdett néhol romladozni, és benne az összefoglaló meszes föveny ritkulni, kivált székei belől valának mind rosszak, mind padlása úgy elpusztult, hogy a curator, aki feljebb élt már 100 esztendőknél, padlásolását nem érte, hanem a nélkül állott csak. Azután Tekintetes Klobusitzki Pál uram megköszönheteden segítségével, gondoskodásával kezdette az eklézsia mostani prédikátorának idejében megújítani, a régi Pataki templomtól kért székekkel betölteni, meszeltetni és némely részben padlásolásához készülni. Szent edényei: Egy ón, 3 iccés kanna, melynek belső fenekére öntetett egy keresztfára tekerődzött kígyó, kétfelől Ádám és Éva. Meszelyesnél nagyobb egy ezüst pohár, két ón tányér, nagyobbikön ez a betű: L. F. D. F. Két fejér abrosz, három kivarrott kendő, egy selyem, más is egy fél selyem. E felett, amibe a többi köttetik. Torony helyett haranglábbal élnek. Vagyon reá téve egy 25 fontos csengettyű. Új a temetőjök, a régi a templom környéken megegyenesíttet- vén. A hallgatók, kivévén két személyt, falustól mieink. Azok is áldozó emberek. Gazdák számláltatnak 22. Mindeniknek, aki itt lakik, megyen az ő lelke egyenként 106-ra. Szörnyű nádakkal, tokkal vagyon bézárva ez a kis hely, s csak télben lehet kemény útja, és tartalék nélkül való, s ugyanabból lehet gondolni, hogy aki valaha ilyen csekély helyre olyan különös épületet tétetett, fejedelmi tehetséggel bíró, és a maga gondjaitól elrejtezve lakni szerető ember volt légyen. Mostani földesura G. Segnyei László őnagysága, kinek szárnyai alatt vallásokban nem háborgattattak. Matriculajok nincsen, de fog lenni, mert elveszett, amint mondják. Actum Kartsaini praesentibus Steph. Vajda Curatore, Joan. Dakos, Andr. Horvát, Steph. Dakos Aedili Die 27a Febr. Pátzin Filiája Kartsának, járt is belé szolgálni, jár most is szeredán minden héten és vasárnap szabadon a Kartsai egyházi szolga, hanem a tudvalevő felséges parancsolat tiltotta volt el onnan, s úgy esett a Kövesdi plébános úr parochianusai közé. Egyéb stóláris fizetést tűrhetően szedett, de esketésért három Rhenest. A templom itt el nem vétetett, hanem mivel belőle a hallgatók kirekedtek, a gondviseletienség, pusztulás megrongyosította igen, úgy hogy enyészeti oldala kidűlt, teteje elromlott, kövének nagy részit a kastélyhoz hordották, s most csak a botos végi áll fel fedél nélkül, hova 30-40 ember
