Dienes Dénes (szerk.): Az Isten is megszerette pedig ezt a helyet, és ide vetette az Evangeliomnak hálóját mindjárt a Reformatiokor... A Zempléni Református Egyházmegye összeírása 1782. - Acta Patakina 12. (2003)

Források

Mester is vagyon az eklézsiában ex antiquo usu,* 76 aki most Noska János. Ehhez a parókiához is vagyon 5 darab szántóföld, három nyomáson. Az elsőn, a Dombon, 1 két vékás. Második nyomáson, a Horgó alján 1 köblös, a Pincejárón 1 egy vékás, Upai úton 1 egy vékás. Harmadik nyomáson a Vágót alatt 1 másfél vékás. Maga szántja s hordja.

Vagyon egy rétje is a Pap rét mellett, hat szeker szénát termő, maga kaszál tatja, takarja s hordja. Rendes fizetése mégyen 16 kereszt életre, 17 kévés. Gyermektanításért egy forint, egy véka zab, fa is annyi szeker.

Kenyeres gazda a földes urak és compossessorokon kívül vagyon 4, lélekszám 134.

Cor. Spectabile et Perill. Domine Domine Steph. Bernáth, Josepho Pilisi Curatore Ecclesiae, Georgio Pilisy et Generoso Steph. Noska.

Barantsi Filialis eklézsia Nemes Zemplény Vármegyében.

Ezen eklézsia mindég Filiális volt, tartozott a Kazsui Mater eklézsiához, amint most is. Volt eleitől fogva kő temploma, fa toronyban levő egy haranggal, amely templomban a közönséges Isteni tisztelet minden héten 3szor, egyszer vasárnap, kedden és csütörtökön reggel gyakoroltatott cum ordinariis stolaribus functionibus,77 szinte ad Annum 1752, amidőn osztán az exercitium, mint a több Filiákban, cessált, de a templom nálok és a reformátusok birtokokon megmaradt, (:amely templomnak fúndátiója felől való levelek mostan is megvagynak N. tekintetes B. Bernáth János úrnál, oda vivén magok a Barantsiak a haranggal és Úr asztali készületekkel; a harang ugyan repetaltatott, de egyebek ott maradtak::) és pusztán állott mintegy három esztendeig. Azonban tekintetes C. Okolotsányi János úr gondolkozván a körülbelül való catholicusok státusáról, nem lévén semmi templomok, Garanyban pedig nem akarta, hogy mellé plebanus lakjon, inpetálta ezen Barantsi templomot Barkoczi László Barantsi

compossessorral és a V. Diaconus Csák nevezetű Újhelyi plebanussal, amint Pál nap virradójára éjszakának idején a templomnak ablakát béverették, és onnan beereszkedvén a templomba, annak ajtaját violálták, a Szentséget bévitték és devótiót is tettek benne. Ezt megtudván a Barantsi református nemesek, a templomot kinyitották és mindeneket belőle kihordván csendesen és egész becsülettel, minden sérelem nélkül a temetőre, a templomot, mint magokét oltalmazták. Sőt instantiát is adván Őfelségéhez, kegyelmes resolutiot nyertek régi szabados ususok iránt. De nem nyughatván

~~~~~”—1^~~~ i.I íiíiri^íTj a ^

76 Régi szokás szerint. .níAf.bi/i'

77 A szokásos rendkívüli lelkészi szolgálatokkal (temetés, esketés;ke£es2tetés)i- A 1,6