Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1949
tésben fáradozók buzgóságát és az adakozók jószívűségét. Megköszönjük az imádság és a tett minden készségét. Hadd mondjuk el, hogy hálánk legelőször Isten felé fordul. Veletek együtt Őnéki adunk hálát hozzánk való kibeszélhetetlen jótéteményeiért. Hiszen O maga az, aki tibelőletek és mibelőlünk gyülekezetét formált ebben a világban. O tett minket az Ige egyházává, O hívott el Fia és Szentlelke által a Krisztus népévé, Ő munkálja köztünk a szentek egyességét, hogy - mint hitvallásunk: a - Heidelbergi Káté mondja - „ki-ki kötelességének ismerje, hogy az Istentől nyert ajándékokat, készséggel és örömmel, a többi tagok javára és idvességére fordítsa”. Hála legyen a mi jóságos Istenünknek, hogy a szupplikáció minden várakozást felülmúló és minden kicsinyhitűségét fölötte és boldogan megszégyenítő testi és lelki áldásával újra megelevenített és megbizonyította köztünk a „szentek egyességének”, a Krisztus gyülekezetének csodálatos valóságát! Hadd mondjuk el, hogy mielőtt erre a szolgálatra elindultunk, Istenhez folyamodtunk, az O segítségét és áldását kértük minden munkánkra. Utána pedig, ugyancsak az összes tanár és diák részvételével, hálaadó istentiszteletre gyűltünk az igazgatótanács tagjaival együtt a kollégium imatermében, hogy megköszönjük Istennek mindazt a felejthetetlen jótéteményt, amit velünk közölt. Kevésszer zengett még szívünkben és szánkban olyan lelki örvendezéssel a régi zsoltár: „Adjatok hálát az Istennek...” és az öreg kollégium falai is aligha hallottak még olyan boldog zúgást, mint amikor a szuppplikációs csoportok együtt énekelték új éneküket: „Zengd Jézus nevét, zengd világ!” Úgy éreztük, velünk zengi most ezt az éneket Tiszáninnen egész református népe, az abaúji, borsodi, gömöri, hevesi és zempléni templomok óriási gyülekezete. És elemlegettük Isten iránti hálával az adakozásnak sok-sok megható példáját, amivel megmutattátok, mennyire magatokénak ismeritek a pataki kollégium fennmaradásának és az itt tanuló szegénydiákok támogatásának ügyét. Nem hiába jelent egy régi latin szótár szerint imaünnepet és hálaünnepet a szupplikáció szó. Valóban ezzé vált: istentiszteleti cselekménnyé és Istenhez való fohászkodássá, Igéjének és Szendéikének gazdag megáradásával, a jókedvű adakozás bőségével. Isten iránti hálánk nem volna teljes, ha veletek is meg nem osztanák ezt az örömünket és Nektek, az 0 gyülekezetének is ki nem öntenék szívünk háláját. S amikor ezt tesszük, szívből kívánjuk: Az Úr teljesítse be rajtatok Igéje ígéretét: „Van olyan, aki bőven adakozik és annál inkább gazdagodik. A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül.” Lássátok, ilyen csodálatosak az Isten útjai! Aki megtartóztatja kezét és szívét az adakozás örömétől, az előbb- utóbb maga is szűkölködni fog. Aki pedig szegénységből is bőven adakozik, azon megáradnak és megsokszorozódnak Isten áldásai. Olyan ez, mint a vetés. Aki szűkén vet, szűkén arat. Aki bőven vet, bőven is arat. így van ez testi és a lelki élet mezején egyaránt. Köszönjük nektek, hogy kérő szavunkra oly bő vetést tettetek az adakozásban. Az Úr pedig szaporítsa meg a Ti vetésetek gyümölcsét minden testi és lelki áldással! És tegye maradandóvá azt a lelki felüdülést, amit mindnyájunknak szerzett Igéje és Szentlelke által, a közös imádkozás és éneklés által, a szeretet megáradása és a Ti hitetek s hozzánk való jószívűségetek által! Kérvén - kérünk titeket: maradjatok meg az érettünk való könyörgésben, aminthogy mi sem szűnünk meg könyörögni és hálát adni Istennek tiérettetek. Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, az Istennek szeretete és a Szentiéleknek közössége mindny ákotokkal! Atyafiúi szeretettel a Sárospataki Református Kollégium tanárai és diákjai nevében: Dr. Nagy Barna s. k. kollégiumi közigazgató Sárospatak, 1949. december 2. 62
