Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1948
„Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről” (Zsolt. 103:2.). Ezzel az Igével telik meg a szívünk, amikor a hála szavát szeretnénk eljuttatni hozzátok, köszönetét mondván mindazért a jótéteményért, amiben a mostani szupplikáció alkalmával a „szegények iskoláját”, a szegény sorsú pataki diákokat annyi szeretettel és áldozatkészséggel részesítettétek. Illő, hogy mindenek előtt veletek együtt a kegyelmes Isten felé forduljon a mi közös hálaadásunk. Mert O volt az, Aki most is együtt ajándékozott meg minket: a szupplikációban résztvevő 53 alsóborsodi, felsőabaúji és hevesi gyülekezetei és a pataki főiskola népét. Az Ő kifogyhatatlan és kibeszélhetetlen isteni jótéteményeit magasztaltuk veletek együtt a közösen hirdetett és hallgatott Igében, neve zengő énekekkel való dicséretében. O, az Úr volt az, aki nemcsak megengedte ezt a lelki találkozást, hanem gazdagon meg is áldotta azt. Megáldotta Szentlelke ajándékaival: a hit, a remény és a szeretet növekedésével, a Benne örvendező szív buzgóságával, a szolgálat és a jókedvű adakozás örömével, az egymásért való testvéri felelősség elmélyülésével. Az Úr volt az, Aki ezzel a találkozással is megszentelte és megerősítette a Tiszáninnen református népe és egyetlen református kollégiuma: a pataki iskola közt négy évszázad óta meglévő kapcsolatokat. Az Úr áldassék, hogy mindezzel most is tovább építette közöttünk a Krisztus testét: az egyházat, az O dicsőségére, lelkünk üdvösségére! Az Isten iránti hálaadás szavához hadd kössem hozzá a ti jókedvű adakozásotokért való köszönetmondásunkat is. Köszönjük a lelkipásztoroknak, a presbitereknek és a gyülekezet minden tagjának, hogy olyan megértő szeretettel fogadták a szupplikácó szolgálatában járó tanárunkat és diákjainkat. Köszönjük az elszállásolásuk, ellátásuk és továbbutazásuk körül megmutatott áldozat- készségeteket. Köszönjük a gyűjtés alkalmával nyújtott támogatást és a jókedvű adakozást. Mindezek láttán megerősödött bennünk a jó reménység a jövőre nézve. Újabb jelét és sokszor megható bizonyságát adtátok annak, hogy nemcsak érzéssel és szóval, hanem tettel és áldozathozatallal is szeretitek az ősi pataki iskolát, a magatokénak ismeritek, ragaszkodtok hozzá és fenn akarjátok tartani akkor is, amikor ti, tiszáninneni református gyülekezetek maradtok majd az egyedüli fenntartók. Mert Isten a jövőben teljesen a ti felelősségetekre és áldozatkészségetekre akarja bízni ezt az iskolát. Köszönjük, hogy legtöbb gyülekezet azzal a kedves kívánsággal búcsúzott a távozó diákoktól, hogy jövőre is visszavárják őket. Adja Isten, hogy évről-évre minden tiszáninneni református gyülekezetei felkereshessenek ne csak a legátusaink és mendikánsaink, hanem szupplikáló diákjaink és tanáraink is, és ez a szolgálat is sok hálaadással legyen bőséges az Isten előtt. Legyen áldott minden fillér és minden termény, amit erre a célra adtatok. Biztosítunk titeket afelől, hogy híven azokhoz juttatjuk el, akik legjobban rászorultak. Isten áldása legyen rajtatok, családotokon, a gyülekezeten és közösségeteken, és O fizesse vissza nektek sokszorosan minden jótéteményeteket. Atyafiúi szeretettel, hálás testvéri köszöntéssel a sárospataki főiskola tanárai és ifjúsága nevében: Sárospatak, 1948. december elején Kegyes Hívek!37 dr. Nagy Barna s.k. közigazgató 37 SRK Tudományos Gyűjteményei Levéltár, K.k. VI.3 38
