Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1951
szavak voltak, melyekből éreztük, hogy igazi szeretet van benne úgy a főiskola, mint a gyülekezet iránt. Félig még pataki diák, hiszen alig pár hónapja még együtt ültünk az iskola padjaiban, félig már egri, mert Isten ide állította pásztorul, s ez a két „félség” egy csodálatos egésszé tud lenni Isten szolgálatában. Bástya Patak - szólt hozzánk -, de bástya Eger is - szólt a gyülekezethez -, két végvár, ahol erős, kemény edzett harcosokra van szüksége Istennek, akiknek erős a hitük s az egyetlen fundamentumra épül fel életük. Utána nagyon érdekes volt az a nyilatkozata Rózsának, amit beszélgetés közben mondott: Nagyon sok Nikodémus van Egerben, akiről senki sem tud. Egymás után bukkan olyan emberekre családlátogatások vagy emberileg véletlennek nevezett összetalálkozások folytán, akiknek szerinte megszégyenítően erős hitük van, s naponként rendszeresen olvasnak Bibliát és imádkoznak. A csoportot nagy szeretettel vitték el a gyülekezet tagjai, akik vendégül látják őket. A gyűjtést 14-én végeztük. Mondják, hogy nagy szeretettel fogadták a gyülekezet tagjai mindenütt a gyűjtőket, amit a gyűjtés eredménye is mutat. 210 forinttal gyűlt több össze, mint tavaly. A gyűjtés eredménye 1386,75 forint. Áldott legyen az Isten, hogy nemcsak a szíveket, de a zsebeket is megnyitotta. 15-én délelőtt a dómnak a belsejét néztük meg. Meglepett a templom hatalmassága, amelynek kupoláját nagyon szép freskók díszítik. Nem állhattuk, hogy a bejáratnál levő oszlopok vastagságát meg ne mérjük. Négy kislány ért körül egy oszlopot. Lassan közeledik az indulás ideje. Néhány kislány sürget is, hogy menjünk, mert már nem is tudják megmondani, hány csirkecombot ettek meg. Hadd említsük meg, hogy az egyházmegyei gondnok nagyon kedves volt, s írt Noszvajba, hogy küldjenek kocsit értünk. A gondoskodás lepett meg nagyon bennünket. Szekér ugyan nem jött, de írták, fafuvarozó autó jár, annak szóltak, s felvesz bennünket a városon kívül. Remélve, hogy nem megyünk 12 km-t gyalog, jó hangulatban készülődtünk az indulásra. CSERÉPFALU: Igazán enyhe őszi délután van november 17-én, amikor Zsércről egy kicsi csoport végig poroszkál az úton Cserépfalu felé. Meglátszik, hogy utolsó helyre megy, s mögötte szolgálatokban s fáradalmakban egyaránt gazdag hét van. - De csak a testünk fáradt. Ugyanolyan töretlen erővel és hittel megyünk, mint amikor elindultunk, mintha most bocsátottak volna ki bennünket az iskola öreg falai közül. - Messziről feltűnik a cserépi torony. A falut még eltakarják a dombok, de a messze kimagasló torony jó előre hirdeti az erre tévedt idegennek, hogy itt az Úr Isten református népe, gyülekezete van. Amikor az utolsó domb tetején elénk tűnik a falu, egyszerre lenyűgöz tömör szépségével és rendezettségével. Amikor pedig már az utcáján járunk, igazán meglepetés számunkra, de ugyanannyi megnyugtatás is a falu tisztasága. Ragyog minden, amerre nézünk. Még véletlenül sem talál a szem semmit, ami ezt a jó benyomást megbontaná. Az egyenes utcák két oldalán mintha zsinór mellé építették volna a házakat, olyan egyenesek. Minden udvar csodálatosan rendben van és tiszta. Nem lehet itt szemetet látni sehol. Esztétikai érzékük van a cserépieknek. Számunkra is esztétikai élvezetet nyújt a szemlélése. Meg is jegyzi mindjárt valaki a csoportból vajon a szívek milyenek? Erre is feleletet kapunk rövidesen, amikor a parókia udvarára befordulunk, ahol példamutatóan ragyog minden. Makulátlan tisztaság és rend mindenütt, szinte félünk megbontani ennek az egységes képnek, jó ízlésnek a harmóniáját megjelenésünkkel. De még ez nem minden. Az igazi még csak most következik, amikor a nagytiszteletü asszony és Bartus András nagytiszteletű úr meleg, túláradó szeretettel fogad. Erezzük, hogy nemcsak kívül, de belül is rend és békesség, az Isten békessége lakozik. Érezzük, hogy jó nekünk itt lennünk. A társaság is egyszerre megváltozik. Nincs már a fáradtságnak nyoma sem, hanem derült jó kedv, vidám kacagás tölti be a lelkészi hivatal csendjét. - Megtörténik az elszállásolás. Amikor pedig istentisztelet előtt 6 órakor ismét összegyűlünk, nem győzzük egymásnak mondogatni, hogy milyen jó helyünk van, s milyen szeretettel fogadtak vendégül mindnyájunkat. Nagyon hálásak vagyunk az Istennek, aki ilyen csodálatos módon előre elkészítette idejövetelünket. Az istentiszteleten Janka Lajos hirdette az Igét az Ézs. 43:1. alapján. Megtelt a nagy cserépi templom. S olyan áldott volt számunkra ez az alkalom! A szuplikációs beszéd után nagytiszteletű úr szívből fakadó meleg szeretettel köszöntött bennünket. Szavaiból éreztük, hogy így csak az beszél180
