Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1951
Már jól bent vagyunk a faluban. A lányok már kezdenek türelmetlenkedni, amikor végre feltűnik a várva-várt harangláb és a harangláb mellett Hubay Lajos nagytiszteletű úr lakása. Nagy örömmel és szeretettel fogad bennünket a lelkész család. Mindjárt látjuk, hogy itt vártak bennünket. Az első perctől kezdve úgy érezzük magunkat, mintha otthon lennénk. így igazán csak testvér várhatja és fogadhatja a testvért, öreg pataki diák a fiatalabb pataki diákokat. Azonnal eloszlik minden aggodalmunk. Mindenki számára kész a szállás. Egyesével osztották szét a lányokat. Szinte örültek, hogy lányok jöttek, mert az egy szoba-konyhás lakásokban sokkal kisebb probléma lányokat elhelyezni. Egy leány számára ugyan még nem volt hely, mivel csak 6 volt bejelentve. De ez sem okozott nehézséget. Fogarassy Márta ugyanis kérte, hogy bocsássuk el őt Egerbe rokonához. Mivel itt nem okoz nehézséget a gyűjtés, el is bocsátottuk. Mivel még ő járatlan Egerben, Janka Lajos lovagi- asan vállalkozott arra, hogy bekíséri, annál is inkább, mivel őt is nagyon húzta a szíve Rózsa Tibor barátunkhoz. Őt is útnak engedtük, ezzel is könnyítettünk az itteni vendéglátók terhén, és számunkra is előkészítik a terepet. A lányok is szállásaikra mentek. Csakhamar egy szabályos nyári vihar keletkezett sűrű villámlásokkal és jó kis esővel. Az idősebb atyafiak csodálkoztak, és azt mondották, hogy még az ö élésükre nem volt rá eset, hogy novemberben ilyen villámlások kísérték az esőt. De nem sokáig tartott az egész. Mire 6 órára istentiszteletre beharangoztak, minden elcsendesedett. Itt jegyzem meg, hogy a harangozói tisztet a nagytiszteletű úr Adám nevű fia tölti be, aki még csak VI. általánosba jár, de faladatát nagy hűséggel és örömmel végzi. Az esti istentiszteleten én (Bárdos Zoltán) hirdettem az Igét Mt. l:23/b. alapján. Jó volt látni és érezni, hogy ennek a most alakuló kicsiny gyülekezetnek a tagjai milyen nagy figyelemmel és szomjúsággal fogadták az Igét. Az itteni testvérekkel és velünk egészen megtelt a lelkészlak végében lévő kis imaterem. Itt még inkább megéreztük, hogy otthon vagyunk, mert Krisztusban testvérekre találtunk. Valóban Isten előtt álltunk meg és az Ő Lelke az ismeretleneket ismerősökké, az idegeneket testvérekké tett. Különösen jó volt látni, hogy férfiak többen voltak, mint az asszonyfélék. Egészen meglepett, hogy két szabadságos katona is részt vett az istentiszteleten. És ott ült az elsősorban az élet viharaitól megtépázott Mocsáry Lajos feleségével, aki a sárospataki főiskola egyik legnagyobb jótevőjének a leszármazottja. Az igeszolgálat után felolvastam a köszöntő beszédet, s utána a nagytiszteletü úr felelt rá. Igazán hitből fakadt minden szava, és a Krisztustól kapott szeretetet sugározta mindannyiunk felé. így csak az beszélhet, aki maga is gyermeke sőt 20 évvel ezelőtt széniora is volt főiskolánknak. Az adakozást ezzel az Igével helyezte a szívekre: „Egymás terhét hordozzátok...” Kérte, hogy egy fillért se tartsanak a hívek maguknál, amit Isten náluk a pataki főiskola részére tett le. - A végén még az öreg Mocsáry Lajos bácsi is köszöntött bennünket, aki büszkén emlegette, hogy ő is Patakon volt jogász és sajnálja, hogy ő nagyon kis részben sem tudja úgy segíteni a kollégiumot, mint ahogy azt ősei tették. - Istentisztelet után megbeszéltük, hogy reggel 8-kor találkozunk. Ki- ki szállására tért. november 13.: Az időnk ismét szépnek mutatkozik. A lányok kevés késéssel megérkeznek. A nagytiszteletű úr rövid áhítatot tartott. Igeolvasással és imádkozással indult a gyűjtés 2 csoportban. A falu egyik részén a nagy tiszteletű úr járt három leánnyal, a másik részén pedig a kurátor bácsi szintén három leánnyal. A gyűjtés meglepően szép eredménnyel zárult. Az imádság nem volt hiábavaló. A hivek igazán erejükön felül adakoztak. A 104 lelkes gyülekezetben összesen 213,30 Ft gyűlt össze. Áldott legyen az Isten, hogy Ő megszégyenített bennünket, és sokkal hűségesebben elvégezte a maga munkáját az emberekben, mint ahogy mi elvégeztük. Méltó, hogy imádságunk kísérje Krisztusnak ezt a most formálódó gyülekezetét és lelkipásztorának minden munkáját. Hubay Lajos lelkipásztor: Abban a jó reménységben engedjük útjára a pataki Alma Mater virágos kertjének ezt az üde csokrát, hogy jövőre nemcsak mi várjuk őket nagyobb szeretettel, hanem ők is úgy jönnek el ismét hozzánk. További munkájukért, imádkozunk. EGER: Bárdos Zoltán tolmácsolta a főiskola köszöntését és kérését, kihangsúlyozva az Istennek való hálaadást mindazokért a jókért, amelyeket tőle kaptunk és kapunk. Utána Kun András az Alsóborsodi Egyházmegye világi gondnoka köszöntött bennünket s rajtunk keresztül Patakot, a pataki főiskolát; mondván, hogy Patak még drágább nékünk, mint ezelőtt volt, Végül mivel a lelki- pásztor beteg, a segédlelkész, Rózsa Tibor mondott záró szavakat. Kedves, meleg, szívből fakadó 179
