Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1951
XXX: KÖRZET: Bükkábrány, Tibolddaróc, Sály, Borsodgeszt, Vatta, Harsány, Bükkaranyos, Kisgyőr SZUPPLIKÁNSOK: Kollégiumi referens: id. Arday Janka László Bögödi Dezső csv., Vadas Gyula, Arday Janka Barna, Arday Janka László, Derekas Barnabás, Falucskay Benjamin, Osváth László RÉSZLETEK A SZUPPLIKÁCIÓS NAPLÓBÓL:175 BÜKKÁBRÁNY: Isten kegyelméből újra szupplikálni megyünk. Vártuk már azt a napot, amelyen útnak indulhatunk. És eljött az az idő. Már előzőleg láttam a kis csapategységét, így semmi kétségem nem volt afelől, hogy megállja helyét mindenki. Kora reggel indultunk Patakról. A minap még lombos iskolakerti fák lombtalanul bólintottak a korán kelő csapatra. A köd sűrű fátyolként borult a tájra. Az állomáson gyülekező csoportok vidáman beszélgettek. Az öröm határtalan; újra találkozhatunk a magyar faluval, amelyből sarjadozunk. A vonat egyenletes kattogása szinte álomba ringat bennünket. Már világos volt, amikor Miskolcra értünk. Itt várakozni kellett a vonatindulásig. Elbúcsúztunk a másfelé utazó csoportoktól. Késve, de nem elkésve értünk a mezőkeresztesi állomásra. Már várt bennünket a bükkábrányi kocsi, hogy kényelmesebb legyen a megérkezésünk. Még messze voltunk Ábránytól, de már megéreztük a szívességüket és szeretetüket. Már zúgott a harang, amikor megérkeztünk a hétköznapi munkában elfáradt emberek fekete ruhás alakja tűnt fel. Ünnep van, vasárnap van; a gyülekezet úrvacsoravételre készül. Az igehirdetést a csoport vezetője végezte. A csoport tagjai is éltek az úrvacsorával. A délutáni istentiszteleten is a vezető szolgált. Délután még volt időnk az istentiszteletig, és a csoportban levő ábrányi fiúk szüleit látogattuk meg. Közben megérkezett Keresztesről Arday Janka Laci bátyánk, a csoport kísérője. Az igeszolgálatot Vadas Gyuszi barátunk végezte. A kollégium üdvözletét a csoport vezetője tolmácsolta. Laci bátyánk is szólott a gyülekezethez, végül pedig a gyülekezet pásztora, Nagy Elek bátyánk ajánlotta a hívek áldozatkész szeretetébe a pataki iskolát. - A mai napot is Isten segítségül hívásával kezdtük. A vezető szolgált. Nemcsak vasárnap, de hétköznap is szép számmal voltak. Áldott alkalmak ezek. Sokáig megmarad az emlékezetünkben egy ilyen alkalom. Évekkel ezelőtti szupplikációra is élénken emlékeznek. Házaikba szeretettel fogadtak, és látogatásunkra a cselekvő szeretet szavával válaszoltak. Sajnáljuk, hogy többet nem időzhetünk ebben a kedves faluban. Indulnunk kell, már vár a kocsi. Nehéz az elválás, mert mindenki otthon érezte magát. Elbúcsúzunk ettől a kedves helytől, ahol minden hajlékban szívesen fogadtak bennünket, és versenyben adakoztak, de nemcsak a reformátusok, hanem a más vallásúak is. Különösen a Patakon tanuló diákok szülei tudják és érzik, hogy mit jelent ez a kollégium. Megható volt egy özvegy asszony adománya, aki nehéz körülmények között él, de arra gondol, hogy elevenszemű szőke fiacskája is pataki diák szeretne lenni. Kísérőnk lett ez a fiú. Csordás Ernő barátunk nem tartozik a csoporthoz, de nagy segítség volt a gyűjtésben. A hatóság leg- messzebbmenően támogatta munkánkat. Akiktől különösképpen nehéz az elválás, akiknél laktunk, és akiknek a vendégszeretetét legjobban megtapasztalhattuk. TIBOLDDDARÓC: Volt olyan hely, ahol megduplázták az adományt, megértvén a kollégium nehéz anyagi helyzetét és érezvén azt a szellemet, amelyet ápol, az az egyházi iskola, amely 420 éven keresztül szolgált Istennek, hazának, tudománynak. SÁLY: Sály felé cuppogó sárban, de jó kedvvel ballagtunk. Már sötét volt, amikor megérkeztünk. - Minél tovább megyünk, annál jobban megszeretjük a szupplikációt. Érezzük azt a szeretetet, amely- lyel irántunk vannak. Otthon érezzük magunkat a parókián. Meghatók voltak azok az esetek, amikor mellőzött helyekről hozták be adományaikat magános özvegyek. 175 SRK Tudományos Gyűjteményei Adattár, At. 1,820. 176
