Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1950
ím onnan jövünk mi is testvérek, ahonnan egyházatokba századokon át léviták jöttek. Onnan jövünk mi is, mi még leendő léviták. Most nem a magunk számára jövünk helyet kérni, hiszen van nektek prédikátorotok. Patakról jött egykoron ő is. Most nagyobb ügyben jöttünk bizodalmas követségbe hozzátok, testvérek. A magyar léviták ősi köpűje, ezekben a mostani időkben nehéz helyzetbejutott. Megtörténik az a köpükkel sokszor, hogy elfogy bennük a tartalék és lehetőség. Pedig micsoda tartalékok voltak ott arra a célra, hogy a legszegényebb gyerekből is, ha Isten elhívta, lévita lehessen ott! Fejedelmek és köznépek századokon át óh, hogy vigyáztak arra a magyar lévita- városra Sárospatakra! Mennyi jó adomány, mennyi segítség gyűjtődött ott össze, hogy Patak fennakadás nélkül tudja folytatni szent feladatát: léviták küldését a magyar Mikák számára. Most mindez elfogyott, eltűnt, elenyészett, volt sok, amiről magunk mondtunk le. S most az a helyzet testvérek, hogyha nem jöttök ti is az egész tiszáninneni néppel segítségül, szeretettel, adománnyal, támogatással, felelőséggel, ha nem jöttök Patak segítségére, akkor egyszer csak hiába várjátok majd, hogy lévita jöjjön ama régi hely felől hozzátok. Akkor nem lesz, aki beszegődjön majd hozzátok, Akkor..., de nem is mondom tovább, mert még elgondolni is rettenetes, hogy hová jutna akkor Istennek az a tiszáninneni földön élő népe... Azért emlékezzél meg ma, a mi idejövetelünk napján testvér, arról a helyről, arról az Anyaoskoláról, amely adta és adja papjaidat, tanítóidat, sok hasznos közszolgádat századok óta, és ennek a drága főiskolának támogatására nyisd meg szívedet és erszényedet. Hogy jöjjenek! Hogy soha el ne fogyjanak az onnan induló léviták. Hogy legyenek társaid, papjaid, osztályosaid, atyáid jó és balsorsban, neked és maradékaidnak, hogy soha ne fogyjon el Isten igaz tisztelete erről a mi földünkről. Hogy az onnan jövő léviták téged és maradékaidat eligazitsanak olyan útra, ahol biztos találkozásod lesz a betlehemi Jézussal, az egyetlen igaz Főpásztorral, a hívő szegény magyarok egyetlen közbenjárójával, patrónusával. Segítsd testvér ezt a főiskolát, mostani nehéz helyzetében, segítsd, hálásan a múltért, reménységgel a jövendőért, segítsd annak a Krisztusnak nevében, aki tegnap és ma és örökké ugyanaz, akire nézni, akit imádni, akit Megváltódnak elfogadni, Idvességednek megismerni a pataki iskolából kikerült léviták, mint alázatos eszközök segítették a te gyülekezetedet is. Segíts, hogy mi, akik szintén léviták leszünk majd, az Úr segítségével, hogy mi is beszegődhessünk majd ebbe a szent munkába. Adj, hogy Patak is tudjon adni jövőre is lévitát, hogy a lévita is tudjon majd neked adni Igét. Bizodalmasan kérünk erre téged testvérem, istenünk legnagyobb Adománya, a testté lett Ige, a Jézus Krisztus szent nevében. Ámen. Részlet a közigazgatói naplóból" 1950. október 31.: Este vettem a telefonértesítést a patak környéki csoporttal szupplikáló Ruszkay András gimnáziumi tanártól, hogy a vámosújfalusi gyűjtést a helyi hatóság nem engedélyezi, a Járási Tanács utasítására hivatkozással. A Járási Tanács vezetője másnap reggelre ad alkalmat, telefonkérésemre, a vele való személyes tárgyalásra. 1950. november 1.: Reggel 'A 8-kor Fekete József járási tanácselnöknél bemutatom a szupplikációra vonatkozó belügyminiszteri engedélyt. A Járási Tanács látva, hogy miről van szó, körtelefonon volt szives értesíteni a járás községeit a szupplikáció engedélyezéséről. Erre annál inkább szükség volt, mert közben 99 SRK Tudományos Gyűjteményei Levéltár, K.d. III.123. 104
