Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1950
Hogy a szupplikáláskor mivel halmozták el a kedveskedő hívek a pataki diákokat, hadd álljon itt érdekességként néhány sor egy XVII. századi adománylevélből, amelynek sorai így hangzanak: „Megtekintvén a skolában Isten szent nevének hirdetését tanuló ifjaknak becsületes seregét, abból penig felesen nagy tudományokra válásokat, hogy Isten anyaszentegyházának épületére jobban- jobban az én kedves adományom által is épülhessenek ő kegyelmek, rendelek esztendőként ő kegyelmeknek, míg nem Isten életemet megtartja, ötven forintokat. így ő kegyelmek közül a nemes tudományokkal felékesített ifjak kijönni tartoznak, kik által az kevés adománykáim is szolgáltassanak bé. Ezenkívül rendeltem ötven véka búzát, húsz cseber bort, két verő malacot, egy bodon túrót, tíz sajtot, hat itce vajat és három itce mézet”. így járták századokon át és járják ma is a pataki legátusok és szupplikánsok a református eklézsiákat. Mert ezek az intézmények nemcsak kedves emlékei, hanem áldott hagyatékai is a múltnak, és élő valóságai a jelennek. Hiszen nem múlhatnak el sátoros ünnepek ma sem anélkül, hogy a pataki legátusok fel ne keressék a kegyes híveket nemcsak a konviktusra, tandíjra, ruhára való adományokért, hanem azért a drága alkalomért is, hogy a kollégium sok száz éves kapcsolatait elődeikhez méltóan továbbra is ápolják egyházunk népével és gyülekezeteivel: a református magyarsággal. Hálásan emlegetjük azt is, hogy népi demokratikus kormányzatunk is külön belügyminiszteri rendelettel tette lehetővé az ez évi szupplikációt, nemcsak a pataki kollégium számára a tiszáninneni egyházkerületben, hanem a debreceni kollégium részére a Tiszántúl, és a pápai kollégium részére a Dunántúl. Régen az egész ország felé nyújtotta ki segélykérő kezét a kollégium, s ez azt is jelentette, hogy a pataki anyaiskola mögött a valóságos szellemi és gondoskodó háttér az egész ország református közössége volt. Ma szőkébb keretek között, csak egyházkerületünk eklézsiáinál kopogtat az Alma Mater, egyházkerületünk legértékesebb szellemi kincsesháza. Valóban kincsesház a kollégium, mert 420 éve nemcsak a tudomány kincsei vannak belezárva, hanem benne készül a magyar nép és a református egyház szolgálatára a pataki diák, az Úr Jézus Krisztusba vetett hitével, szabadság- harcos emlékeivel, az evangéliumból merített életkedvével és bátorságával, szegénységével és becsületével. Drága örökség tehát ebben a kincsesházban: a tudás, a hit, magyar református népünk és egyházunk szolgálata és szeretete. Ezeket a múltból kapott drága örökségeket istápolja minden fillér, amit szupplikáló diákjaink gyűjtenek. Ilyen gondolatokkal és érzésekkel eltelve indult el szupplikációs útjára a Sárospataki Református Kollégium tanári kara és ifjúsága, s amikor az egész kollégium nevében áldást és békességet kívánunk a mi keresztyén hittestvéreinknek, nem mulaszthatjuk el idézni az Ige szavait:" Kölcsön ád az Úrnak, aki kegyelmes a szegényekhez és az ő jótéteményét megfizeti néki." Igehirdetés a szupplikáció alkalmával98 Előige: Bírák XVII. 1-13. Alapige: Bírák XVII. 9-10. v. A felolvasott előígéből és alapigéből megérthetjük, hogy ki volt Mika?! Isten tiszteletére szomjuhozó ember volt. Mint a szép híves patakra szomjúhozik a szarvas, úgy óhajtotta az ő lelke is az Isten tiszteletét. Ősi szomjúság ez, az emberi lélekkel veleszületett szomj ez; valami erősszavú bölcs úgy fejezte ki, hogy az emberi lélek gyógyíthatatlanul vallásos. Az emberi lélek nem tudja feledni Azt, Akitől jött és Akihez meg kell érkeznie. A vasreszelék nem tehet róla, de vonzódik a mágneshez. A delejtű, akármelyik más irányba forgatják is. akár mélységbe, akár magasságba viszik, újra és újra konokul észak felé fordul megint. Csak akkor nyugszik 98 SRK Tudományos Gyűjteményei Adattár, At. 3,014. 102
