Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1950
Dr. Nagy Barna: Szupplikációs beszéd97 A Sárospataki Református Kollégium tanárai és diákserege nevében a szeretet és öröm szavával köszöntőm keresztyén hittestvéreimet, a ..........i református gyülekezetét. A krisztusi szeretet j egyében reménységgel bocsátott ki bennünket a kollégium és egyházkerületünk elnöksége, mint kerületünk egyetlen egyházinak maradt iskolája tanárait és tanítványait. Szupplikálni jöttünk, s hozzánk hasonlóan a kis diákcsoportok ezekben a napokban felkeresik az egész egyházkerület gyülekezeteit. A szupplikálás régi hagyományos mód és eszköz arra, hogy a szükség nehéz terhét viselő pataki kollégium kinyújtsa kérő kezét a jóltevő hittestvérek felé. Tudnunk kell ugyanis, hogy a kollégium és benne a diáksereg fenntartásának anyagi feltételei századokon át két forrásból elégültek ki: a pártfogók alapítványaiból és a református hívek áldozatkészségéből. Ez a két forrás az, amelyre a pataki iskola a nehéz időkben mindig számíthatott, s amelynek áldásaira a szegénységből felemelkedett diákok ezrei emlékeznek vissza megilletődött hálával. A kollégium legnagyobb pártfogói alapításától, tehát 1531-től kezdve századokon át ugyanazok, akik a várnak is birtokosai. Közülük különösen kiemelkedik - amint Szombathy János írja 200 évvel ezelőtt - „öregbik Rákóczi György fejedelem istenes keresztyén házastársával Lórántffy Zsuzsannával, akik ezt a skolát szép rendben és karban tartották.” A fejedelmi pár a kollégiumnak nemcsak szellemi élete iránt érdeklődött erősen, hanem anyagi támogatásáról is bőségesen gondoskodott. Bővítették az épületet, gyarapították a könyvtárat, nyomdát állítottak fel, gondoskodtak a tanárok és diákok ellátásáról, akiknek kézpénzt, bort, búzát, szalonnát, malacokat szolgáltattak ki minden évben a várból. Lórántffy Zsuzsanna a kollégiumra hagyományozta a ma is meglévő Királyhegyi szőlőt, amely oly sok viszontagság után, jelenleg az egyetlen megmaradt fekvősége a kollégiumnak a fejedelmi korszakból. Hogy milyen anyai szeretettel viseltetett Lórántffy Zsuzsanna az ő diákjai iránt, a legmeghatóbban bizonyítják a halála órájában mondott utolsó szavai, amelyek egykorú feljegyzések szerint ezek voltak: „Te látod, Isten, mint az édesanya magzatait, vagy a dajka az ő kicsinyeit, úgy igyekeztem nevelni őket Istennek és szegény hazámnak szolgálatjára.” A fejedelmi pár után is akadtak szép számmal pártfogói, fundátorai a pataki kollégiumnak, akik nemes szívű adományaikkal bőkezűen gondoskodtak arról, hogy a múzsák serrege, a diákság nyugodtan tanulhasson, és hogy ezen az ősi helyen a tudomány fáklyája mind máig ki ne hunyjon. De a kollégium 420 esztendős történetében nem most fordul elő először, hogy a tegnap még gazdag kollégium mára teljesen elszegényedett, és nem ma állja ki először az idők megpróbáltatásainak kemény anyagi próbáját. Mert ha a fundusok elvesztek is, a másik nagy erőforrás: a református hittestvérek áldozatkészsége a kollégium iránt, soha nem gyengült, sőt mennél súlyosabb gondokkal kellett megküzdenie az Alma Maternek fennmaradásáért, annál odaadóbb, annál készségesebb volt mindég a református magyarság együttérzése a pataki kollégiummal. Az adományok átvételére a diákok évenként ötször keresték fel a híveket, három legáció és két szupplikáció formájában és pedig szüretkor, karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor és aratáskor. /Egykorú feljegyzések szerint: „Az erdőbényei eklézsia volt az első, aki beírt patakra az oskolába, hogy ő hozzájok küldjenek deákot innepre. Ezt osztán más eklézsiák is követték. A debreceni oskolábul pedig, sem a pápaibúi sem azelőtt, semmikkor innepre deákok nem játak. Hanem idővel a debreceni oskola is rászorulván a pataki deákok példájára, kezdett kijárni.” / Hitünk somosainak kegyes adományaiért a kollégium szupplikáló diákjai valamikor nem csupán ezt az egyházkerületet, hanem az egész régi Magyarországot bejárták. A fáradhatatlan pataki szupplikánsok a szüreti és aratási alkalmakkor végiggyűjtötték a hegyaljai, a nagykunsági és kiskunsági, a gömöri, az abaúji, a debreceni, a baranyai és a csalóközi egyházakat, s mint a szorgalmas méhsereg, hordták be anyagiakban és szellemiekben egyaránt értékes gyűjtésüket a legdrágább kin- csű kaptárba: az Alma Mater falai közé. Miért? Hogy álljon és viruljon, és életet adjon a pataki anyaiskola: az észak- kelet magyarországi református gyülekezetek kollégiuma és a magyar református művelődés nevelőhelye. 97 SRK Tudományos Gyűjteményei Adattár, At. 3,015. 101
