Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
Előszó
ható a második világháború után, 1945-ben az akkor már közel 50 éve szünetelő szupplikáció szükségességének gondolata, majd tervezése, szervezése, megvalósítása. Ezt bizonyítják a korabeli közigazgatói iratok, igazgatótanácsi, iskolaszéki jegyzőkönyvek, hivatalos - és magánlevelek, körlevelek. Dr. Koncz Sándor a fiatal - akkor a legfiatalabb - professzor írta8 1949-ben: „ ...Patakon sohasem lehet szellemileg nyugodt szemléletben és töprengő bölcselkedésben élni. Itt mindig az alkotás láza izzik.” Olykor fel - fellángolva, olykor csak pislákolva, de ez a láz izzott évtizedeken át dr. Szabó Zoltán és dr. Újszászy Kálmán eredményes nevelő, szervező, irányító, tudományos és közéleti tevékenységében. Életük példájából hitet, kitartást, erőt merítve valamennyien gazdagabbak lehetünk. A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjtemények - ezen belül kiemelten az Adattár, amely őrzi szellemi hagyatékuk nagy részét - ezzel a kötettel emlékezik a korszakalkotó két professzor 100. születésnapján. Legyen áldott emlékük! Időszerűvé teszi e könyv megjelenését a jelen tanévben egy félévszázados évforduló is. 50 éve volt a kollégium eddigi történelmének legutolsó szupplikációja. Szomorú évforduló. Akkor már a pataki theologusok Debrecenből és Budapestről jöttek „haza”, hogy vezessék a harminchárom szupplikációs csoportot. Tanárok, lelkipásztorok, diákok, gyülekezetek még készítették a terveket a következő tanévre is. A legtöbb lelkipásztor a viszontlátás reményével búcsúzott el a szupplikán- soktól. Hubay Lajos andornaktályai lelkipásztor is ezt jegyezte be a szupplikációs naplóba: „Abban a jó reménységben engedjük útjára a pataki Alma Mater virágoskertjének ezt az üde csokrát, hogy jövőre nemcsak mi várjuk őket nagyobb szeretettel, hanem ők is így jönnek el ismét hozzánk.”9 A jó Isten másképp döntött. 1952 júliusában bezáratta a Sárospataki Református Kollégium kapuit negyven évre. A remény tovább élt: „ A mi Istenünk volt az, aki ezt a drága iskolát megtartotta századok napsütéseiben, viharaiban egyaránt. Benne bízunk: most se fogja elhagyni. A pataki iskola nem veszhet el, élni fog!”10 — írta a szupplikánsok naplójába Botos Péter tibolddaróci lelkipásztor. Igaza volt. A közelmúltban emlékeztünk a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának újraindítása 10. évfordulójára, s ugyanezt ünnepeltük a jelen tanév elején a Teológiai Akadémián. Hitünk erősítésére örömteli alkalmakat is kapunk. Könyvünk megjelenésének idején újabb évfordulóra jönnek Sárospatakra közelről, távolról az „öreg diákok”. Június utolsó hete az érettségi találkozók ideje. Az 50 éves érettségi találkozójukra érkezők mindannyian büszkén emlegetik, hogy cselekvő résztvevői voltak a kollégiumban folyó utolsó szupplikációnak. Akár örömteli, akár szomorú évfordulóra emlékezünk a Sárospataki Református Kollégium 471. évében, hajtsunk fejet, amikor elolvassuk a kollégium megújult homlokzatán az Igét „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget.” /Jelenések, 14:7./ Sárospatak, 2002. május hó 8 SRK Tudományos Gyűjteményei Adattár, At. 3,013. 9 SRK Tudományos Gyűjteményei Adattár, At. 1,822. I0SRK Tudományos Gyűjteményei Adattár, At. 1,820. 8
