Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1949
ismét azzal jött, hogy istentiszteletet tarthatunk, a miskolci kapitányság megengedte, de amíg alispá- ni igazolványunk nincs, gyűjteni nem lehet. így fütyültünk a szentpéteri rendőrségre, este 6 óra után az éj leple alatt elindultunk Bánfaivára. BÁNFALVA: Mikolai Elemér nagytiszteletü úr már várt minket. A parókián testileg-lelkileg ösz- szetörve vártuk a rendőrséget, amely majd összeszed minket. Ugyanis Sajószentpéterről telefonált a sajólászlófalvi lelkipásztor, hogy a csoportnak azonnal el kell hagynia a községet, a rendőrség parancsára egy órán belül, mert ha nem, egyenként szállítanak el bennünket. - A harang megkondult, mi összeszedve magunkat, elindultunk a templomba. A műsor nagyon jól sikerült. A hívek közül sokan könnyeztek, sajnáltak minket, amikor meghallották helyzetünket. BÁNTAPOLCSÁNY: Az istentisztelet után a nagytiszteletű úr kihirdette, hogy gyűjteni nekünk nem lehet, de aki adni akar, az adja be adományát a kurátor úrnál. A hívek már tudtak a mi esetünkről, és most már csak azért is adtak. Az összegyűlt adomány perselypénz néven szerepelt. PÉPES: A helybeli rendőrőrsről még megérkezésünk előtt értesítették a nagytiszteletű urat, hogy a pataki diákok meg ne kíséreljék a gyűjtést. A hívek szépen hozták a parókiára a főiskolának szánt filléreket. Megemlítendő, hogy a katolikus hittestvérek milyen szépen adakoztak. Nem maradtak el a reformátusok mögött, szállásra is szívesen fogadtak volna bennünket. TARPONA: Ebéd közben az MDP titkára felkereste vezetőnket a nagytiszteletű úrnál. Felelősségre vonta, hogy milyen engedéllyel vagyunk mi itt, és mit csinálunk, majd a műsor iránt érdeklődött, Imre megmutatta engedélyünket, és megnyugtatta, hogy a műsor egységes, engedélyezett. A titkár azt mondta, hogy hallott valamit a „veresekről”. Imre felvilágositotta, hogy most leplezték le a vörössipkás pataki diákok emlékművét, arról volt szó a felolvasásban. így az elvtárs bocsánatot kérve eltávozott. MÁLYINKA: Máthé Zoltán nagy tiszteletű úr már értesült, hogy nekünk nem lehet gyűjteni, így egy presbiterrel összegyűjtette az adományokat mire megérkeztünk. Este itt is ingyen előadást hirdettek a faluban az istentisztelettel egy időben. Most, mikor végére értünk munkánknak, számot vetünk önmagunkkal. Tudjuk, hogy mi vagyunk a legkevesebbet gyűjtő csoport, de ez nem a mi hibánk. Mi elvégeztük a feladatunkat minden akadály és gátlás ellenére is. Az állandó rettegés, zaklatás, jegyzőkönyvek felvétele, bizonytalanság, kitoloncolások, fenyegetések nagyon megviselték a társaságot. Nehéz volt a munkánk. Tudjuk, hogy minket mindig figyeltek. Még be sem értünk a falvakba, a nagytiszteletű urakat már figyelmeztették: „Nehogy kitegyék a diákok az utcára a lábukat, mert baj lesz belőle!” Tudjuk, hogy minden előadásunkat a hatóságtól kijelölt egyének hallgatták, ellenőrizték. Mindez még jobban megerősítette a hitünket. XXII. KÖRZET: Dubicsány, Putnok, Sajóvelezd, Hét, Bánréve, Sajóvárkony, Nekézseny, Nagyvisnyó, Szilvásvárad SZUPPLIKÁNSOK Kísérő: dr. Koncz Sándor Kemenessy Tibor csv., Tornallyay Márton, Arday Janka Péter, Bagócsy Zoltán, Barcza József, Fazekas István, H. Győr Béla, Makkay Zoltán, Nagy Lajos, Petrikovits László 82
