Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1949
Szívünkbe fogadott szupplikálók53 Amikor ezt a számot szerkesztjük, gyülekezeteinkben a megmaradt anyaiskolák diákjaiból és tanáraiból alakult szupplikáló csoportok járnak. Hirdetik Isten Igéjét. Viszik és bemutatják az Új Énekeskönyvet. Tolmácsolják a kollégiumok szeretetét, megköszönik az eddigi támogatást és köszönetttel fogadják az újabb adományokat, református népünk hitének gyümölcseit. A sárospataki csoportok kibocsátása ünnepélyesen történt a főiskolai imateremben. A kibocsátást Dr. Nagy Barna közigazgató és Darányi Lajos lelkipásztor, a főiskola gondnoka végezték. Útnak indító beszédét itt közöljük: Szupplikálni induló Pataki Tanárok és Diákok! Kedves Testvéreim az Úr Jézus Kr isztusban! Három bibliai Igével bocsátunk el Titeket. Ezek az Igék írva találhatók: II. Mózes 3: 5/b; Máté 21: 9/b; János 21:15-17. 1. Az első Ige, amit Isten Mózesnek mondott a Hóreben: „Oldd le a sarúidat lábaidról, mert a hely, amelyen állasz, szent föld”, azt hangsúlyozza ki, hogy a szupplikáció szent dolog. Nem kirándulás, nem egy heti vakáció, nem élménygyűjtő hely, még nem is komoly munka és főleg nem pénz- szerzési alkalom, úriemberhez illő kéregetés, hanem a szupplikáció szent dolog. Azért van és azért lehetséges, mert Isten van ott jelen. Az övé a kollégium, amelynek oltárán minden eléghető elégett már és az övéi a gyülekezetek, amelyek még táplálhatják ezt a tüzet. Csak érte kell menni, el kell kérni és el kell fogadni. És elmenni, elkérni és elfogadni oldott sarával lehet. Az Újtestamentum értelmezése szerint ez nem azt jelenti, hogy: mezítláb. Bár bizonnyal vannak nagyon vékony talpú lábbelik, amelyeken a nagy falusi sarak befolynának, ha megindulna az őszi eső. Hanem azt jelenti a megoldott sarú, hogy úgy kell menni szupplikálni, mint istentiszteletre. Hisz az adománygyűjtés az perselyezés. A persely, az adakozás pedig mindig csak istentiszteletnek lehet a szerves része és annak mindig szerves része. Éppen azért nem falukra és tanyákra mentek, hanem az elszórtságban élő atyafiakhoz. Nem parasztokhoz, hanem testvérekhez. Hideg, dohos falusi első házak, vagy tiszta szobák, kékhuzatos nagy dunnák, letört ágú villák, kicsorbult kések, belapított pléhkanalak, tekenőben adott mosdóvizek nem arra valók, hogy a hát mögött jót nevessetek rajta, önképzőköri humo- reszktémák legyenek belőlük. Testvér megy a testvérhez. A kultúrában gazdagabb testvér az anyagiakban gazdagabb testvérekhez. És istentiszteletté válik a társalkodás, templommá, szent hellyé nemcsak a templom, hanem minden hely, ahová pataki tanár és diák beteszi a lábát, beszél az Úr tiszáninnei nagy, szent ügyéről, a szemünk fényéről, a nekünk édesanyává vált pataki főiskoláról. Minden hely legyen szent és ti ott megoldott sarával, Isten előtt megálló alázattal és hálával legyetek. 2. A második Ige: „Áldott, aki jő az Úrnak nevében”, azt jelenti, hogy ti csak Krisztussal, a Krisztus nevében mehettek mennybéli törvényesen. A szeretet, amivel fogadnak, a dicséret, az elismerés az övé. A virág és a pálma Őt illeti. Azok áldottak, akik az Ő nevében jönnek. Még a pataki kollégium nevében is csak úgy lehet menni, hogy ezt a kollégiumot mindenütt az övének tartjuk. Azért aztán nemcsak érdemes, hanem kell érte fáradozni, mert az övé. A magunkéról lemondhatunk, az övéről nem. Sokan mennek a maguk és a más nevében. Ti az Úrnak nevében menjetek és jöjjetek. Áldottak lesztek. Bizonyságtételetek nyomán bünbilincsek hullanak le, Bibliák nyílnak ki, utánatok illat marad. Az Úr nevében jártak meny- nyei illata. Nem szegényebbek lesznek azzal, amit adtak, hanem gazdagabbak azzal, amit kaptak. Mert ti nemcsak kérni mentek, hanem visztek is. Az Urat viszitek, mert engeditek, hogy Ő vigyen titeket, vállaljátok, hogy az Ő nevében menjetek. Porosán ,vagy ne adja Isten, ázottan érkeztek meg egy-egy helyre. Mégis királyi csapat az. Az Úr nevében érkezett tanár és diákok, akik az egyetlen Győztesnek a hírnökei, heroldjai. Csak így érdemes járni. Csak így érdemes menni és jönni. Csak így érdemes élni. 33 Református Egyház I.évfolyam, 18. sz. 7. p. 56
