Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)

1951

gette iskolánkat a kapuzárás veszélye. És be nem zárhatták. Isten ezzel nem azt mondja, hogy méltók vagyunk a nyitva tartásra, hanem azt, hogy Ő kegyelemből tartja nyitva.

b. / Isten mikor meg akar tartani valamit, erőben és tartalomban gyöngévé és kicsivé teszi. Az iskola ereje ez volt: az én beszédemet tartottad. Nem a méteres falaiban volt az erő, hanem abban, hogy benne imádkoztak és hitben neveltek.

c. / A további kegyelem: kapott a főiskola gyűlölködő ellenséget. Isten kegyelmében hordozza az imádságnak helyét, míg abban az evangélium hangzik. Isten ugyanis nem a falakat szereti, hanem a Krisztus evangéliumát.

d. / Jön a megpróbáltatás a világ fiaira. A megtartás fundamentoma az, ha megtartjuk az Ige tanítását. A pataki iskolát is ez tarthatja meg.

e. / Csak az lehet hűséges, akinek a szívében Krisztus Úrrá tud lenni.

f. / A győzelem az, hogy Isten lesz minden mindenekben. És ennek az ajándéka lesz az, amit az Ige mond: az én nevemet adom neked.

Istentisztelet után következett a parókián a közös vacsora.

Nem szükséges azt külön részletezni, hogy mennyire ízlett mindnyájunknak az édes lekváros gombóc.

Péntek reggel ismét közös reggeli volt a parókián. A bőségről és ízletességről ismét hallgatok: látni és ízlelni kellett volna. Délelőtt gyűjtöttünk, tanár úr meg rajzolt. Ebéd után megint gyűjtés következett, majd ozsonna és vacsora. A nagytiszteletű asszony, a Móré Laci édesanyja meg Zsombók Margitka fáradtságot nem ismerve sok szeretettel szolgált közöttünk tápláltatásunk érdekében. - Ebéd után Bertha tanár úr hazautazott Sárospatakra.

Szombaton reggel gyülekezeti istentiszteleten vettünk részt néhányan a „maradékból”. Délelőtt egészen szétszéledt a csoport. Ki haza látogatott el, ki meg Miskolcot tekintette meg. Ebédre persze nagyjából újra összeverődtünk.

A gyűjtés eredménye összesen 2.861, 50 Ft.

Minden gyülekezetből nehéz volt továbbmenni, de sehol nem volt olyan nehéz a búcsúzkodás; mint éppen Hejőcsabán. Nemcsak a bőven terített asztalok, nemcsak az élőhitű testvérek után sírtunk vissza, hanem az a gondolat is egyre jobban elvette a kedvünket, hogy hamarosan véget érnek ezek a kedves napok, és azután már csupán az emlékek maradnak számunkra. Útravalóval ellátva indultunk el utolsó szolgálati helyünkre, Tapolcára. Természetesen gyalog mentünk, már csak azért is, hogy hosszasan elgyönyörködhessünk a szép vidék nagyszerű tájaiban. Tapolca ugyanis nemcsak rügyfakadáskor szép, nemcsak akkor vonzó, mikor élénkzöld színű lombruhát öltenek a fák, nem is csak akkor, amikor tiszta fehér hó lepi be az egész tájat, hanem gyönyörű ez a vidék akkor is, amikor „hullanak a fákról az őszi levelek.” A lábunk alatt finoman zörren az avar. - Amikor ilyen látványosság fogad, akkor még az út sem tűnik hosszúnak és fárasztónak. - Megérkezünk a fiatal tapolcai gyülekezetbe. Sükös Pál, a gyülekezet lelkipásztora fogad bennünket. Hamarosan megbeszéljük a gyűjtés körülményeit és részleteit, s nemsokára elindulnak a „párok”, hogy össze- gyűjtsék a főiskolának szánt adományokat. Akaratlanul is észre kell vennünk, hogy ennek a gyülekezetnek a Csabaihoz hasonlóan más a „levegője”, mint a többinek. És ennek a „más”-nak csak örülni lehet.

A gyűjtés befejeztével néhányan a gyülekezet közösségi óráján veszünk részt, ahol még inkább otthon érezzük magunkat. Hálásak vagyunk az Úrnak, hogy nemcsak anyagiakban áld meg bennünket reménységen felül, hanem a lelki áldásokat is gazdagon osztogatja.

Természetesen ebben a gyülekezetben is a hívő lelkek vendégszeretetét élvezhetjük. Az O népe mindenütt a nehezebb részt vállalja, a munkának terhét hordozza.

Vasárnap délelőtt a gyülekezeti imateremben megtartjuk az utolsó szupplikációs szolgálatunkat. Az Igét ezúttal is Vizi István hirdeti, a Bertha tanár úr helyére pedig Móré László atyánkfia lép: t. i. ő olvassa fel a szupplikációs beszédet.

A zsúfolásig megtelt imateremben a gyülekezet lelkipásztora válaszol hívei nevében. Iskolánk tanárait és diákjait a tapolcai atyafiakkal együtt az I.Kor. 16:13. versével köszönti „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!” Még jobban világossá vált előttünk: megmaradásunknak és megtartatásunknak nem lehet más útja.

174