Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1950
JÓSVAFŐ: A papiakra csuromvizesen mentünk be. Hiába voltunk elázva, jókedvünk, humorunk nem hagyott el. Esti istentisztelet keretében szolgáltunk. Az igehirdetést én - Pándy András - végeztem a Márk 1: 19-20. verse alapján. Utána következett szerény műsorunk fennakadás nélkül. Már mutatkozik rajtunka magabiztosság. Mint Aggteleken, itt is külön van építve a torony a templomtól. A templomot a husziták kezdték építeni. Előtte áll egy 400 éves hársfa, amelyet régen szégyenfának is neveztek, mert a régi egyháztagokat ehhez a fához kikötve fegyelmezték. Ma a fiatal lányok a templomudvar bejáratánál két sorban állnak, úgy várják a lelkipásztort. SZŐLQSARDÓ: Szép nagyszámú gyülekezet volt jelen. Szupplikálásunk, szereplésünk most már kitaposott mederben folyik. A zsoltárok éneklésekor a harangozó diktálásán nagyon derült csoportunk. Ehhez az egyházközséghez tartozik még Tornakápolna és Teresztenye is. Mivel sok a munka, a nagytiszteletű asszony is szolgál a templomban az úrasztala mellől. Nagy Zoltán lelkipásztor: ..Helybeli iskoláink elvesztésével a pataki kollégium került sok változáson átment gyülekezeteink érdeklődésének központjába. Mindhárom gyülekezetemben nagyon áldott volt szolgálatuk. Fiatal diáklelkük érett lelkiéletről beszélt. Jövőre még nagyobb szeretettel várjuk a pataki kollégium küldötteit.” XXX. KÖRZET: Makiár, Eger, Noszvaj, Bükkzsérc, Cserépfalu SZUPPLIKÁNSOK: Vizi István, Béres Balázs, Pálóczy Bertalan, Juhász Imre, Dudás József, Gál Zoltán, L. Nagy Ferenc. RÉSZLETEK A SZUPPLIKÁCIÓS NAPLÓBÓL:132 BÜKKZSÉRC: Balogh Dániel lelkipásztor: „A bükkzsérci szupplikációs gyűjtés végeredménye: 606,85 Ft. Jó szívvel, Isten iránti hálával hozta meg ki-ki áldozatát. Kívánjuk bölcs felhasználását anyaszentegyházunk pataki fellegvárának mindenkori javára.” CSERÉPFALU: Hát ha éppen nem is felhőszakadásban, de azért szemerkélő esőben vágunk neki utolsó helyünknek, Cserépfalunak, amely éppen nem nevezhető „utolsó helynek”. A csoport tagjai már kezdik unni a szakadatlan „harmatozásf’, a lucskos időt és a sáros utat. Egészség dolgában sem a legjobban állunk. Dudás hajadonfővel indult gyűjteni, s csapzottan és csuromvizesen érkezett visz- sza a parókiára, és ennek a káros hatásai már jelentkeznek. Juhász fogfájásról panaszkodik, Gál gyakran vizsgálja a cipőjét, mert a cipő sarka mindenáron az országút sarában akar maradni. Különben a Gál cipője kezdettől fogva az érdeklődés középpontjában állt. Már Egerben el akarta vinni cipészhez, de addig halogatta végül is, hogy Cserépfaluban kellet megcsináltatnia. A cserépfalusi cipész azután a főiskolára való tekintettel ingyen „pofozta” helyre. Noszvajon meg az történt, hogy Gál barátunk a noszvajiak „ellenállhatatlan” unszolására addig-addig kóstolta a noszvaji hegyek termését, hogy este a saját lába helyett a cipőjét mosta meg. De téljünk vissza a cserépfalusi útra. Közben az eső is megszánt bennünket és nem paskol tovább. Egy csoportban haladunk, és lelki beszélgetésre is lehetőség nyílik. Csaknem sötétedni kezd, amikor Cserépfaluba érkezünk. A község rendezettsége egyenesen szembeötlő. A nagy és csinos templomban elgyönyörködtünk. A gyülekezeti teremben rövid próbát tartunk. Meglepetéssel halljuk, hogy a szolgálatunk másnapra marad. Mindnyájunknak jólesik ez a kis pihenés. Vasárnap szép időre virradunk. Szupplikációs utunkon most először kisüt a nap. Mindjárt a fényképezésre gondolunk. Már-már úgy véltük, hogy Béres Balázs hasztalan hordozta táskájában a fényképezőgépet, míg aztán ma végre-valahára készíthetünk 132 SRK Tudományos Gyűjteményei Adattár, At. 1,713. 137
