Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1950
CSOBAJ. Szakolczav Bertalan lelkipásztor: „Örömmel állapítom meg, hogy a gyülekezet érdeklődése a főiskola iránt egyre mélyül, így reménység van, hogy a jövőben is szívében hordozza azt. A diákok látogatása ünnepszámba ment. Ennek jele az ünnepi létszám az istentiszteleten s az adománynak a múlt évit túlhaladó összege. A diákok templomi szereplése építő volt, és sokáig emlékezetes marad.” BÁJ: Kiemelkedő, hogy milyen nagy az egyetértés és szeretet a református és a római katolikus hívek között. Az istentiszteleten nagy számban vettek részt a katolikusok, köztük a gondnok is, aki „diákot” és vállalt magához szállásra és ellátásra. Batár Zoltán, kísérő tanár: „A szupplikáció napjait végigéltem. Minden alkalom bizonyság volt arra, mit jelent pataki tanárnak lenni; érezni, hogy a pataki iskola határa nem annak falinál van, hanem kisugározza élő eleven kapcsolattal hitét, tudományát a különböző községek hajlékaiba, embereibe. Hatalmas egy család vagyunk a hit acélkapcsával összefonódottan. Mit jelent átélni azt, amikor egy idős lelkipásztor könnyezik, mikor arra eszmél, hogy bizony ő is az öreg Alma Mater gyermeke...? Hitben gazdagabbak lettünk! Csoportom minden tagja méltó volt az Alma Materhez.” Takács Béla naplóvezető: „Jó ismét Patakon lenni! Habár mindenütt nagyon jól éreztük magunkat, mégis jó itthon. Visszagondolva a falvakra, azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, nagyon kedves élmény volt a szupplikáció. Nem fogjuk egyhamar elfelejteni azt a nagy szeretetet, amivel mindenütt körülfogtak bennünket. Éreztük, milyen jó pataki diáknak lenni, mert ezáltal mindenki szeret és becsül minket. A szőkébb napokon sokszor gondolunk majd vissza a dúsan terített asztalokra. Az egész szupplikációért hála és dicsőség Istennek! VII. KÖRZET: Alsóberecki, Felsőberecki, Bodroghalom, Karos, Karcsa, Nagyrozvágy, Kisrozvágy, Semjén, Láca. SZUPPLIKÁNSOK: K. Kovács János csv., Csősz Lajos, Kovács Pál, Bíró Sándor, Győr Béla, A. Nagy Lajos RÉSZLETEK A SZUPPLIKÁCIÓS NAPLÓBÓL:109 ALSÓBERECKI: „Sátoraljaújhely - Alsóberecki 7 km” - olvastuk az útjelző táblán. Fanyar mosoly, néma sárszemlélet, egy-két taxit emlegető sóhaj után vígan dagasztottuk a sarat Berecki felé. 1,2,3,4,5,- számoltuk hangosan a kilométereket - már csak egy, s lassan a faluba értünk. Sok egyforma kis ház. - „Ezen az ablakon függöny is van ez lesz a papiak, gyerünk be!” Nem csalódtunk. Boldogan néztünk egymásra... - megérkeztünk! Az elszállásolás hamar megtörtént. Mindenkit nagy szeretettel vártak. Öt órakor szólalt meg a kis harang. Innen is onnan is jöttek csoportosan. A templom előtt vártak már bennünket. A templomot sárga fénnyel árasztotta el a petróleumlámpa. A padokban öreg nénik szorosra fogták magukon a vastag nagykendőt. Sűrű csizmacsoszogás, a férfiak oldala is megtelt. A harang elcsendesedett. Felzendült az ének „lm béjöttünk nagy örömmel...” Fennakadás nélkül peregtek a müsorszámok. Végül énektanulásra is sor került: „Jövel Szentlélek Úr Isten, lelkűnknek vígassága...” - hangzott fel ritmikusan az ősi ének. Szútor István nagytiszteletü úr zárószavai után a XXIII. zsoltárral fejeztük be műsoros istentiszteletünket. Másnap reggel valamennyien részt vettünk az istentiszteleten. Utána megalakítottuk a gyűjtőcsoportokat helybeli vezetőkkel. A kis gyülekezet megértette főiskolánk kérő szavát, szegénységéből 193,30 Ft folyt be. Délután 2 órakor indultunk tovább a Bodrog töltésén Felsőbereckibe. 109 SRK Tudományos Gyűjteményei Adattár, At. 1,691. 117
