Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1950
MEGYASZÓ: A villaszerű papiakban Csőri István lelkipásztor fogadott bennünket, aki a házasélet első boldog heteit éli nagyon fiatal feleségével. Megyaszó az egyházmegye egyik legnagyobb gyülekezete. A falu zegzugos utcáiról és feneketlen saráról híres. Már az előző gyülekezetekben előre bezengték ezt nekünk, de volt alkalmunk erről gyűjtés alkalmával tapasztalatilag is megbizonyosodni. Miután iratainkat bemutattuk a helyi szerveknek, a csoport tagjai szétoszlottak szállásukra, ahol az istentisztelet kezdetéig ruháinkat szárítgattuk. Vendéglátóink olyan nagy szeretettel és gondossággal vettek körül, hogy több helyen még száraz ruhát és lábbeli is kaptunk, így egészen megújulva, „szárazba téve” jelentünk meg istentisztelet előtt a parókián. Többnyire olyan családoknál voltunk, akik gyermekei régebben Patakon tanultak, vagy jelenleg pataki diákok. Általában Megyaszó mindig sok pataki diákot adott. Jelenleg egy volt pataki diák, Bajusz Katalin végzi a gyülekezetben a kántori szolgálatot. Az igehirdetői szolgálatot itt is, mint a legtöbb községben Szentimrei Mihály szenior testvérünk látta el, aki egész utunk alatt a legszívósabb és legszolgálatkészebb vezetőnk és pontos számadónk volt. VI. KÖRZET: Bodrogkeresztúr, Tárcái, Tokaj, Tiszaladány, Csobaj, Báj, Prügy, Taktakenéz SZUPPL1KÁNSOK: Kísérő: Batár Zoltán Ötvös Károly csv., Takács Béla, Csáki Dezső, Juhász Albert, Keresztes László, Laborczy Róbert, Vedlik Lajos RÉSZLETEK A SZUPPLIKÁCIÓS NAPLÓBÓL:108 BODROGKERESZTÚR: Első utunk a helyi Tanács vezetőjéhez vezetett. A községnek női tanácselnöke van, akit Batár tanár úr és Takács Béla theologus keresett fel lakásán, bemutattuk néki engedélyünket, és nagy örömét fejezte ki, hogy a pataki diákok a községbe érkeztek. Az elnöknő római katolikus, de az egyik gondja most, hogy a rossz állapotban levő református templom építésére valami segélyt kaphasson. - A másik érdekesség meg, hogy a faluban a köszönési forma (amit Soltész nagytiszteletű úr honosított meg), „Áldás , békesség”. A felelet pedig rá: „Istentől adassék!” Nagyon szép ez az újitás, ezt Patakon is átvehetnénk! Nagy hálával emlékezünk Soltész Juditra, a lelkipásztor lányára, aki fáradtságot nem ismerve mindent elkövetett a főiskola érdekében. TOKAJ: A reformáció emlékünnepén 5 órakor a csoport tagjai evangélikus istentiszteleten vettek részt, ahol Kolláth József református lelkipásztor hirdette az Igét. Egy énekszámot mi is előadtunk. Utána az egész gyülekezet a helybeli evangélikus nagytiszteletű úrral együtt átjött a református templomba. Előadásunk jól sikerült. TISZALADÁNY: Az istentisztelet fél hétkor kezdődött, Takács Béla végezte a szolgálatot. Meglepő volt számunkra a tömött templom, ugyanis az eddigi községekben meglehetősen kevesen voltak az esti istentiszteleten. Továbbá szép volt a gyülekezet rendszeretete, ami az istentiszteleti rendben nyilvánult meg. A presbitérium este összejött a lelkészi hivatalban, vállalták a másnapi gyűjtéshez a kísérők szerepét. 8 presbiter vett részt a gyűjtésben. Adná Isten, hogy minél több ilyen gyülekezete legyen a magyar reformátusoknak! Köszönetünket fejezzük ki a presbitérium szolgálatáért, és azért, hogy a csoport részére kocsit bocsátott rendelkezésre, amivel Csobajra szállított bennünket P. Csikai Miklós presbiter testvérünk. 108 SRK Tudományos Gyűjteményei Adattár, At. 1,690. 116
