Dienes Dénes (szerk.): Megkívántatik a rectorban, hogy légyen kevélység nélkül való... A Sárospataki Református Kollégium partikulái 1773-1826. - Acta Patakina 9. (2001)
Utószó
UTÓSZÓ A történelmi református kollégiumoknak elévülhetetlen érdemei vannak a magyar iskolahálózat kiépítésében. E folyamatban meghatározó szerephez jutott a partikuláris iskolarendszer. A partikula olyan kisvagy középfokú iskola volt, amely tanítója (tanítói) révén a kollégiumhoz, az úgynevezett anyaiskolához kapcsolódott, annak volt része (pars = rész, particula = részecske). Az a tény, hogy a partikula a kollégiumból hozta tanárát, azt eredményezte, hogy többé-kevésbé az a szellem honosodott meg falai között, amit az anyaiskola is hordozott. A kollégiumi szellem határozta meg azután a tananyagot, a módszert és a tanulmányi célkitűzést. Az is természetes volt, hogy a partikula tehetséges kisdiákjai a kollégiumban folytatták tanulmányaikat, mintegy utánpótlás bázisaiként működtek tehát a kis- és középfokú iskolák az anyaiskolának. A debreceni partikulákról kiváló összefoglalást adott Dankó Imre. Mintegy két és fél évszázadra kiterjedően 584 iskolát sorolt fel, amelyek a történelmi Magyarország 40 vármegyéjében, illetve kerületében helyezkedtek el. Természetesen adódik az összehasonlítás lehetősége számunkra. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy jelen kötetünk mindössze ötven esztendőt fog át, valamint az sem közömbös, hogy a harminc éves bujdosásából 1703-ban „régi fészkére” visszatért pataki kollégiumnak csaknem a semmiből kellett újjászerveznie partikula rendszerét, ha úgy tetszik versenyben Debrecennel. Abba a prtokollumba, amelynek tartalmát közöljük, a pataki contrascribák 215 egyházközség tanítói díjlevelét másolták be. Ezek az egyházközségek 21 vármegyében helyezkedtek el. Vajon mit mondhatunk a számok tükrében, sok-e ez vagy kevés? A válasz megadásához megemlítünk még egy adatot. A Borsod-Gömör-Kishonti egyházmegye 141 anyaegyházában tízegynéhány volt csak olyan, amely nem alkalmazott tanítót a XVIII. század közepén, de ott is tanított a lelkész. Jelen kötetünk viszont ebben az egyházmegyében működő iskolák adatainak a felét sem tartalmazza. Tehát azt kell mondanunk, hogy az 1773-ban megnyitott és 1826-ban lezárt protokollumba azon egyház- községek kerültek bele, akiket valamilyen oknál fogva minősítetten külön kezeltek. Ezek minden bizonnyal az átlagosnál magasabb jövedelmet kínáltak iskoláik vezetőinek, színvonalasabb iskolázásra törekedtek, továbbra is igyekeztek fenntartani az iskola latin jellegét, nem szorítkoztak az egyébként egyre szélesebb körben terjedő, pusztán anyanyelvű oktatásra, ezért nem elégedtek meg kevésbé képzett tanító G8141 80
