Dienes Dénes (szerk.): Isten Anyaszentegyházának emlékezetire... Református egyházlátogatás a Borsod-Gömör-Kishonti egyházmegyében 1753-1759, 1764. - Acta Patakina 8. (2001)

Utószó

egy-két esetben konkrétabb leírást is kapunk, de részletekbe menő tudósítást a vagyoni helyzetről és a külső állapotokról olvashatunk. Ezt azok sajnálhatják, akik kegyességtörténettel foglalkoznak. Kárpótlást nyújt ezzel szemben az anyag a helynevek közlésével, az épületek leírásával s különösen is a gyülekezeti élethez szükséges felszerelések előszámlálásával. A kegyszerek, kiváltképpen a textíliák részletes leírása szinte egyedülállóvá avatja ezt a forrásanyagot.

Erre a részletességre azért volt szükség, mert az egyházlátogatási jegyzőkönyvnek jogbiztosító szerepe is volt. Éppúgy védte a lelkészeket és tanítókat jövedelmük megcsorbításától, mint az egyházközségeket egy-egy esetleges peres ügyben ingatlanaikat és ingóságaikat tekintve.

A jegyzőkönyv folio alakú, 258 száműzött és beírt lap (oldal) terjedelmű, a számozatlan lapok száma 26, ezek közül 20 üres, a maradék 6 lapon az egyházközségek indexe található. Levéltári jelzete: Kgg. II. 5. Teljes terjedelmében Igaz Sámuel lelkipásztor, egyházmegyei főjegyző munkája. A mindössze néhány sort kitevő, itt-ott előbukkanó századvégi bejegyzés Szőke Ferenc esperes kezétől származik. A szolgálattévők és a gyülekezeti tagok jellemzése általában latin-, a többi feljegyzés rendszerint magyar nyelvű.

Az összefüggő latin szövegrészek fordítását a jegyzetekben adjuk. Tartalmi fordításra törekedtünk, leginkább a gyakran ismétlődő méltóságjelzők fordításától tekintettünk el. A magyar szövegben előforduló latin szavak jelentését külön fejezetben ismertetjük, ugyancsak a pénzek, mértékek és archaikus kifejezések magyarázatát.

A szöveg közlése során az eredeti dokumentum szerkezetét nem változtattuk meg, noha nem időrendben másolta be Igaz Sámuel egyházmegyei főjegyző a feljegyzéseket a protokollumba. Az átírás tekintetében a mai helyesírás érvényesítésére törekedtünk. Ezt azonban nem lehetett teljes következetességgel alkalmaznunk, mert meg akartuk őrizni a kétszázötven éves szöveg bizonyos sajátosságait. Ezért a család-, hely- és helységnevek esetében a betűhív átírás mellett döntöttünk. Szintén meghagytunk néhány, gyakran előforduló archaikus szót is eredeti alakjában. Átírtuk viszont a tz = c, ts = cs, ’s = zs hangokat jelölő betűket a mai alakjuknak megfelelően, ugyancsak a -bul = -ból, -bül = -bői, túl = -tói, -tül = -tői ragokat, noha ezek bizonyára a lejegyzés szerint hangzottak. Itt is van azonban kivétel, mivel a szent eszközök feliratai esetében meghagytuk az eredeti formát. Úgy véljük, hogy a történeti értékét semmivel sem csökkenti forrásunknak az átírás általunk választott módja. A néhány fakszimile részlet illusztrációként került a kötetbe.

03254 Sü