Dienes Dénes (szerk.): Isten Anyaszentegyházának emlékezetire... Református egyházlátogatás a Borsod-Gömör-Kishonti egyházmegyében 1753-1759, 1764. - Acta Patakina 8. (2001)

Egyházlátogatások

61 A lelkészt egyhangúlag ezekkel a szavakkal ajánlották. De a tanítóról ellenkező dolgokat mondtak. A lelkész sem vádolta híveit.

62 Nem azé, aki fut stb., Ha az Úr velünk stb., Kisebb vagyok, Uram, minden könyörületnél stb., Uram [irgalmasságodnak] sokasága szerint stb. Jánosi Bálint lelkész által. [Róma 9,16; Róma 8,31; I. Mózes 32,10; Zsoltár 51,3 vagy 69,17.]

63 Úgy a lelkészt, mint a tanítót dicséretre méltónak vallották.

64 Nagyobbrészt a lelkészt és tanítóját dicsérik, azok sem vádolják ó'ket.

65 Az egyház mindkét szolgáját dicsérik, ők is ajánlják a híveket.

66 Minden különbség nélkül.

67 A birtokosok szabad akaratából, amíg a hatalmasoktól meg nem háborattatnak.

68 A lelkészt jó lelkiismerettel dicsérték, a tanítót sem fosztották meg a dicsérettől, ők maguk sem maradtak dicséretlenül.

69 A megváltó Úr dicsőségére készült ez a pohár a szkárosi egyház számára. Nemzetes Madarasi István de Madaras és házastársa Farkas Mária de Szkáros, 1690.

70 A mi megváltó Urunk Jézus Krisztus dicsőségére készült, stb.

71 Az egész egyház nevében mind a lelkészt, mind a tanítót a legnagyobb dicséretre méltónak vallották. A lelkész viszont igen rendetleneknek jelentette ki a híveit.

72 A szentséges úrvacsora tiszteletére adományozta vitézlő Runyai Zsoldos János, feleségével Sallai Judittal együtt 1714. április 7-én.

73 Az egyház szolgáit megérdemelt dicséretekkel halmozták el, de a hívek dicséretlenek maradtak, sőt a tanítót sem dicsérte minden tekintetben a főnöke.

74 Ezt a tányért a vitézlő hanvai patrónus urak adományozták a hanvai templomnak, 1655. február.

75 A lelkészt tudománya és erkölcse tekintetében egyaránt ajánlják, a tanítót éppen úgy. A lelkész is a híveit Istenhez hűségeseknek vallja.

76 Az egyház szolgáit nem vádolják.

77 E század 20. éve táján.

78 Az egyház lelkésze tisztelendő Dálnoki Sámuel úr ebben az évben az élőktől megvált, ezért ebben az időben nem volt az egyháznak rendes lelkésze.

79 Az egyház szolgái közül mind a halottról, mind az élőről elismerően nyilatkoztak.

80 Az agentiát nem hirdetik a maga meghatározott módján.

81 A lelkészt minden tekintetben dicsérik. A tanítónak felróják a gyermekek tanításában való hanyagságát. A lelkész sem vádolja híveit.

82 A parókiális telek örök használatra adatott, és használata felülhaladja minden ember emlékezetét, a földesurak megegyezéséből létesült.

83 Az agentia hirdetését a végzéssel megegyezően megtartják.

84 Egyesek szívesen látják a lelkészt és a tanítót, mások nem, ők éppen úgy a híveket.

85 Kinyilvánították, hogy a lelkésszel nem elégedettek.

86 Itt megszűnt az egyházak látogatása 1755-ben.

03 242 eo