Dienes Dénes: Minthogy immár schola mestert tartanak... Református iskolák Felső Magyarországon 1596-1672. - Acta Patakina 4. (2000)
Előszó - Dr. Kováts Dániel
ben, ugyanakkor elméleti és módszertani síkon egyaránt segítséget nyújtott az elemi fokú oktatás, a nemzeti iskola korszerű formájának megteremtéséhez. Miközben az egyházlátogatási feljegyzések - természetüknek, funkciójuknak megfelelően - a problémákat rögzítik, kevéssé látjuk e forrásokban a pozitív példákat. Pedig bizonyos, hogy Comenius Patakon írott gondolatai nem maradtak hatás nélkül a felső-magyarországi iskolamesterekre, akik közül sokan ott nyerték képzésüket. A Schola LnduMw (1657) színjáték formájában is elhangzanak a nagy pedagógus nézetei, amelyekből most Bollók János fordításában idézek. A didaktikus így jellemzi a triviális iskolát: „Az általános iskola elemi iskolaként működik, és a gyermekek számára van, akiknek az érzékeit kell képezni az érzékelhető dolgokkal kapcsolatban”. Ez az alapfokozat három osztályból áll Comenius rendszerében. Amikor a tanítót megkérdik, mire neveli a gyermekeket az eMclassisban, így válaszol: „Istenfélelemre, jó erkölcsökre, illetve a betűk ismeretére, írására és helyes kiejtésére”, Azután a nevelés hogyanjára is kitér. „Arra tanítom őket szóban és példamutatással, hogy iskola előtt és iskola után, étkezés előtt és étkezés után, lefekvéskor és felkeléskor letérdelve, kezüket összekulcsolva, szemüket az ég felé emelve, a teljes áhítathoz illő testtartással fohászkodjanak Istenhez... Továbbá, hogy pontosan ismerjék Isten akaratát, naponta elisinétlem velük a Tízparancsolatot, továbbá elégtételként a Hiszekegyet és hasonlókat. Elviszem a szent gyülekezetbe is, és arra tanítom őket, hogy ott fegyelmezetten viselkedjenek, mintha Isten és az angyalok színe előtt volnának. Mert bár a szentbeszédek meghaladják értelmi képességüket, így mégis hozzászoknak Isten szent helyének tiszteletéhez, és annak tudatához, hogy ők az egyház polgárai és Isten háznépéhez tartoznak.” Az istenfélelemre nevelést követően az erkölcsi nevelésről ezt olvashatjuk: „Példamutatással és intelmekkel szoktatom őket ételben és italban a mértéktartásra, öltözködésben a tisztaságra, a feljebbvalók iránti tiszteletre és a szolgálatkész engedelmességre az utasítások és a tilalmak betartásában egyaránt; azután meg igazmondásra, hogy ne tévesszenek meg soha senkit hazugsággal, és igazságosságra, hogy sohase vegyenek el semmit, ami a másé, sem úgy, hogy ellopják, sem úgy, hogy eldugják; továbbá folytonos munkára és foglalatosságra... Változatos módon próbálkozom viszont azzal, hogy a sérelmekkel szemben béketűrőkké formálódjanak (hiszen ez az erény az alapja a keresztény magatartásnak); azt pedig, hogy végül inkább akarják, hogy a más akarata irányítsa őket, mint a sajátjuk, az engedelmesség folyamatos gyakorlásával érem el.” A harmadik nevelési területtel kapcsolatosan elmondatja e játékban Comenius a tanítóval azt is, hogy ha bölcseletre nem is taníthatja még a gyermekeket „egyengetem számukra a bölcsességhez vezető utat, mégpedig azáltal, hogy rövid és kellemes úton tanítom őket a betűkre, melyek minden műveltség megszerzésének egyetemes eszközei és kulcsok a bölcsesség kincsesházához”. Itt is bemutatják a szereplők az olvasástanítás módszerét. A zzzáíöűW'osztályban a tanító így összegezi feladatát: „Megtanulnak tőlem hibátlanul olvasni, írni, kezdő szinten számolni és énekelni, ennél jobban erkölcsösnek és istenfélőnek lenni”. Bemutatja a szépírás módját, erkölcsi tanítást tartalmazó mondatokat, majd szövegeket olvastat. Megtanítja a zeneelmélet alapjait, a kulcsokat, a hangjegyeket, a zenei hangsort, hogy - mint az egyik tanítvány megfogalmazza - „a zsoltárokat, a himnuszokat és a vallásos énekeket önerőmből helyesen megtanulva szépen énekelhessem, én énekemmel dicsérhessem Istent és gyönyörködtessem a lelkemet a szentek gyülekezetében és másutt”. Az alapképzés harmadikm\ú]m\ így nyilatkozik a tanító: „Arra tanítom őket, hogy az anyanyelvükön gyorsan olvassanak és írjanak, hogy szemléljék és megértsék a világ alapvető dolgait, és 6
