Dienes Dénes: Minthogy immár schola mestert tartanak... Református iskolák Felső Magyarországon 1596-1672. - Acta Patakina 4. (2000)
Előszó - Dr. Kováts Dániel
Előszó Négyszáz esztendőnyi távolba kell visszalépnünk a magyar művelődés történetében, hogy megértsük e kötet címül írt mondatának jelentőségét: Minthogy ininuír srho/a mestert tart,mat. Magunk elé kell idéznünk a XVI. század végének felső-magyarországi protestáns világát, amikor ezt a megállapítást - nem kevés örömmel és felelősségtudattal - papírra vetették, hiszen a magyar református iskolarendszerkultúrhistóriájáriak kezdőpontján a szerepkeresés tanúi lehetünk. A nyelv eszközével megfogalmazódó határkő ez a mellékmondat, hiszen új időszámítás kezdetét hirdeti régiónk neveléstörténetében. A megreformált hitet vallók nyilvánítják ki ekkor, hogy egyházi szervezetük kiépítése után megvalósult a második nagy lépés: szellemi hatásuk intézményesen érvényesülhet az ifjúság körében is. A kötet dokumentumai a maguk frissességében, elemi mozgásukban tárják fül annak az időszaknak a szellemi és anyagi folyamatait, amikor a városokban és falvakban programszerűen nyitják meg az iskolakapukat a helvét hitvallást valló egyházközségek, hogy a tanítások befogadására képessé tegyék ifjú híveiket. A Felső-Magyarországon, az abaúji, a borsod-gömör-kishonti, az ungi, a zempléni református egyházmegyékben megnyíló iskolák, munkálkodni kezdő iskolamesterek mindennapjait ismerhetjük meg a seniorok (esperesek) egyházlátogatási jegyzőkönyveiből, amelyek a maguk jelenének kihívásait tükrözik, s gazdag forrásaivá lettek a történeti kutatásnak. A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeiben őrzik ezeket a most kötetbe rendezett iratokat, amelyekbe eddig is bele-belelapoztak ugyan a történészek, de amelyek most válnak széles körben közkinccsé. Bennük az eszmei tartalmak, az emberi tényezők, a társadalmi szerveződések, a gazdasági kérdések, a nyelvi és életmódbeli jellemzők egyaránt tanulmányozhatók. Aligha becsülhetjük túl az itt föltáruló információk jelentőségét, ha tudjuk, hogy a szervezett hazai protestáns népoktatás kezdeteiről máig nem sikerült teljesen hiteles képet rajzolnia a neveléstörténetnek. A XVII. század a nagy szellemek kora. A protestáns művelődés olyan órásainak hatása érvényesülhetett, mint a magyar Szenczi Molnár Alberté, Géléi Katona Istváné,, Apáczai Csere Jánosé, vagy a korabeli európai műveltséget Erdélyben és Felső-Magyarországon meghonosító tudósoké, mint Johannes Atstedius, Johannes Bisterfeld, Ludovicus Piscator, illetve Johannes Amos Comen ins. Megtörtént tehát az elméleti alapozás, kibontakozhatott az akadémiákon - Gyulafehérvárott és Sárospatakon - az értelmiségi elit képzése. Bizonyos belső harcokat is meg kellett azonban vívni, s a puritanizmus körüli csatározások nyomon követhetők e kötet Sárospatakhoz, Tolnai Dali Jánoshoz kötődő szemelvényeiben. Mire Comenius - pontosan 350 évvel ezelőtt! - Patakra érkezett, elcsitultak már ezek a viták, kialakult valamiféle egység az iskolakultúra vonatkozásában. Apáczai és Tolnai Dali egyaránt kifejtette az elemi ismeretek általános oktatásának fontosságát, mégis késedelem mutatkozott az anyanyelven oktató alapfokú református iskolahálózat kiépítésében. Ezzel magyarázható, hogy Comenius is szóvá tette a latin nyelvű panszofikus iskola hiányos alapjait Centis felicitas mm művé5
