Dienes Dénes: Minthogy immár schola mestert tartanak... Református iskolák Felső Magyarországon 1596-1672. - Acta Patakina 4. (2000)

A források közléséről

A FORRÁSOK KÖZLÉSÉRŐL

Az iskolákra, mesterekre vonatkozó dokumentumokat anyaegyházanként, egyházmegyei (nem vármegyei) csoportosításban közöljük, igazodva forrásainkhoz. Mindazonáltal a helységnevek mai alakját követjük a szerkesztésben. Határon túli helységek esetében magyar elnevezésüket vettük figyelembe, leginkább 1920 előtti alakjukban. Az anyaegyházak betűrendjében közöljük a forrásokat, szintén feltüntetve a leányegyházakat. Megadjuk azonban a helységneveket betűhíven is, a legkorábbi forrásokban szereplő alakjukban, mégpedig előbb az anyaegyházét, alatta zárójelben a leányegyházakét. A forrásszövegeket átírásban közölj'1’ Arra törekedtünk az átírás során, hogy a korabeli nyelvezet sajátos ízét megőrizzük. A hely- és családnevek betűhív átírásban szerepelnek. A helynevek melléknévi alakjai esetében a nagy kezdőbetűt meghagytuk. Bizonyos, következetesen előforduló archaikus szavakat szintén meghagytunk korabeli alakjukban: periig, kedig - pedig, vélek - velük, vagyon - van, megyen - megy, lészen - lesz, mível - művel, akaratjok — akaratuk, stb. A személyre, illetve tárgyra utaló vonatkozó névmás egyeztetését sem végeztük el, hanem meghagytuk az eredeti formát. A központozást a szöveg értelméhez igazítottuk. A rövidítéseket jelzés nélkül oldottuk fel.

Legkorábbi forrásainkra általában jellemző, hogy a későbbi változásokat betoldások formájában rögzítették, a legtöbbször datálás nélkül. Az ilyen szövegrészeket kurzív betűvel közöljük. Az olvashatatlan, hiányos részeket [...] jellel, a bizonytalan olvasató szöveget [?] formában jelöljük, ugyanígy szögletes zárójelben adjuk saját - nem jegyzetben közölt - megjegyzéseinket is.

A mutatóban a helységek vármegyei beosztásával egy-egy település korabeli - XVII. századi - történeti-földrajzi helyét jelöljük. Azonosításuk során támaszkodtunk Maksay Ferenc (szerk.): Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén Bp. 1990. 1-2. című művére, valamint Lelkes György (szerk.): Magyar helységnév-azonosító szótár, Baja, 1998. című munkáját használtuk. Nagy segítségünkre volt a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal: A Magyar Szent Korona Országainak Helységnévtára 1907. Bp. 1907, című kiadványa. Az időközben pusztává lett helységeket, amelyek határa valamely szomszédos község részévé lett, e munka alapján a mutatóban így jelöljük: 1907*. A gyakran előforduló idegen szavakat, archaikus kifejezéseket a szószedetben, a ritkábban jelentkezőket a jegyzetekben magyarázzuk. Ugyanitt adjuk a latin szövegek fordítását is. A pénzek, mértékek, gazdasági kifejezések magyarázatánál nagy haszonnal forgattuk Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI-XVII. század, Bp. 1959., valamint Makkai László: I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai, Bp. 1954. című művét.

37