Dienes Dénes: Minthogy immár schola mestert tartanak... Református iskolák Felső Magyarországon 1596-1672. - Acta Patakina 4. (2000)
Jegyzetek
JEGYZETEK Egyébként javasoljuk, hogy minden diák számára, azoknak is, akik az alsóbb iskolákban vannak, adott legyen a lehetó'ség a nyilvános eló'adások meghallgatására, és egyúttal kötelesek legyenek az iskola törvényei szerint is mindennek a hallgatására, amik pedig a tanításban szerepelnek, azok saját belátása és szabadsága szerint elhagyhatók legyenek. Szerdán és szombaton a délutáni órákat kívánatosnak tartjuk a pihenés számára fenntartani, és véleményünk szerint, miként hasznos lesz elhelyeztetni a látottat. Az órák elosztásánál a tisztelendő' urak bevonását is fontosnak tarjuk. Iskolarektorok. Nekünk tetszett a tisztelt rektor urak eme véleménye, viszont nehogy Suri uram tudta nélkül tegyünk bármit is, helyesnek tűnt a mi és a rektor urak immár egyeztetett véleményét tudtára adni. Melyet meghallván Suri uram, kissé feltüzesedett és ilyen szavakkal fakadt ki: " Ezt a megállapodást közzétenni nem jelent semmi egyebet, mint a megalkotott szerkezetet teljességgel semmibe venni, ez lekicsinylése ó'nagyságának és egyszersmind mindazon tisztelt férfiakénak, akik ama rendeletnek nemcsak részesei, de élharcosai is voltak. Mivel pedig az átadott tanterv semmi eltérést nem tartalmaz az előző rendelethez képest, hanem inkább annak részletesebb magyarázatát, a leckékhez és a tanórákhoz fűzött megjegyzéseket, így ha zúgolódik is a tanuló ifjúság, érvényben kell maradnia." Mikor pedig azt mondtam, hogy ebben az ügyben csak a tanulók előmenetelére kell tekintettel lenni, és ezért azon kell fáradozni, hogy a tanulók korábban már eléggé megsebzett lelkének nyugalmat adjunk, nehogy az izzó tapló tűzvészt lobbantson fel és az iskola szétszóródjék, azt válaszolta, hogy tíz diákkal elégedett, akik derekak és a többiekkel nem törődik, még ha az iskolából az eke szarvához kerülnek is. Én ezzel szemben azt mondtam, hogy egy diákból tízet, tízből százat akarok csinálni, és az ilyen beszéd miatt van neki rossz híre mostanában sokak előtt. Az én elképzelésem teljesen más, mert ahogy egykor Periklész mondta, hogy miatta senki ne öltsön gyászruhát, így én sem akarom, hogy miattam akár egyetlen diák is elhagyja az iskolát. Miután így adtuk-vettük a szót, abban mégis engedett, hogy a fizika és a héber egy időre mellőzhető, és azokra az órákra logika és retorika nyilvános előadása kerüljön. De hogy mégsem tűnjék úgy, hogy a gimnáziumot megreformáló tisztelt uraknak bármit is elő akarunk írni, eldöntöttük, hogy ki kell menni Tarcali Szepsi Mihály uramhoz, mindezt tudtára adni és ha lehetséges, a szünidő előtt jöjjön el Patakra Körtvélyesi és Prágai nagytiszteletű uramékkal, valamint Szegedi Benedek urammal, a szikszói lelkipásztorral együtt, és hogy az ügy jobb irányt vegyen, mindenki egyetértésével valami biztos és tartós megoldást kell találni. A városból visszatérőben a tisztelt rektor urak először Bakai uramhoz hívattak meg, azután a diákok közül hatot munkájukban a leghűségesebb helytállásra intett az eklézsia, ezeket ilyen módon szólítottam meg: "Legkiválóbb diák urak! elhatároztam magamban, hogy teljes vizitációnak vetem alá a pataki eklézsiát s véle együtt a gimnáziumot, azt pedig elvégeztem, bár jobban is végezhettem volna; hogy pedig az iskolát nem tudtam meglátogatni, a legjobban gyötört, részben mert a legkisebb számban vagyok itt, és iskolátok népesebb küldöttséget kívánt, részben mert hirtelen visszahívtak; mégis gondom lesz rá, ha Isten megadja, hogy a szünidő előtt Krisztus születéséig meglátogassalak titeket. Mindaddig kérlek ügyeljetek a kegyességre, engedelmeskedjetek tanító uraitoknak, nem muszáj lázonganotok, hanem a tanrend szerint korábban megkezdett tanulmányaitokat folytassátok az Urat kérve, hogy tanulmányaitok során bőségesen megáldjon". 254
