Dienes Dénes: Minthogy immár schola mestert tartanak... Református iskolák Felső Magyarországon 1596-1672. - Acta Patakina 4. (2000)

A források

szolgálni. Ez az ismeretszerzés az egyház jogi életében folytonos és szabály- szerű intézménnyé, s az egyházkormányzók sajátos munkakörévé alakult, mint egyházlátogatás.55 A Biblia beszámol arról, hogy az apostolok személyes látogatásaikkal és leveleik útján tanácsolták, intették a gyülekezeteket. Ez a tevékenység mintája lett az egyházlátogatás formájának, amelynek megszilárdult rendjét a VI. századtól kezdve már megbízható források tanúsítják. Az egyházi törvények (kánonok) a püspök kötelességévé tették a vizi- tációt, amit évente egyszer gyakorolnia kellett, lehetőleg személyesen. A századok folyamán a részletek változtak, az alapvető szempontok azonban nem. Eszerint az egyházlátogatás célja az igaz tant megerősíteni, az eretnekségeket eltávolítani, a jó erkölcsöket ápolni, a rosszakat megjavítani, a népet intésekkel állhatatosságra buzdítani, a hívek javát szolgálni.

Különösebben újat ebben a kérdésben a reformáció nem hozott. Magyarországon az ágostai hitvallású egyház rendelkezése a püspök kötelességei közé sorolta a vizitáció megtartását. A Helvét Hitvallást követők, azaz a reformátusok az esperest (senior) nevezik meg az egyházlátogatás gyakorlójaként. Azon az egyházvidéken (Tiszáninneni Református Egyházkerület), amelynek vizitációs jegyzőkönyvei iskolai adatait adjuk közre, a XVII. században az esperes áll a lelkészi hierarchia csúcsán. Az itt hatályos kánonok így rendelkeznek az egyházlátogatásról: „Hogy pedig mind a lelkészeket, mind magát a népet inkább meg lehessen a maga kötelességében tartani, évenként minden egyházban látogatást kell tartani az egyház bevett szokása szerint”.56 Egy másik korabeli törvénykönyv részletesebben szól a kérdésről: „A hűséges látogatást - vizitációt - minden évben szorgalmasan meg kell tartani és végrehajtani, hogy megvizsgáltassék miképpen végzi az egyházban mindenik rend a maga tisztét, s mint viseli magát, hogy így a tiszta tudomány és ártatlan élet erősbödjék; az engedetlenek és hivatásuknak meg nem felelők pedig megjavíttassanak, jó életre téríttessenek, s hogy a rendetlen szabadosság által a sok gonoszságra ablak ne nyittassék, Istennek haragja fel ne gerjesztessék és ítélete az egyházra ne vonassék. A látogatást pedig majd a zsinat kövesse, hogy a látogatók az észlelt és feljegyzett hibákat előterjesszék és a botrányt okozó vétekben találtattak a gyűlés előtt egyházi ítélet szerint szigorúan megbüntettessenek, hogy egyebek is megfélemljenek lTim 5,20.”57 Az egyházlátogatások tapasztalatait írásban rögzítették. Azok a legelső jegyzőkönyvek, amelyekből az iskolákra vonatkozó adatokat közöljük, az egyházközségek vagyoni-gazdasági helyzetére koncentrálnak, lelkészi, tanítói javadalmakat tárnak elénk. A későbbiek már nem kizárólag ezzel a kérdéssel foglalkoznak, más szempontok szerint is betekintést engednek egy-egy eklézsia - jelen esetben főként iskola - életébe.

55 Szakszerű történeti és jogi ismertetését adja időtálló művében KOVÁCS ALBERT: Egyházjogtan. Bp. 1878. 457-467. Legújabban VARGA IMRE: A canonica visitatio. In Magyar Egyháztörténeti Vázlatok — Regnum, 1989. 337-353 pp.

56 Felső-Magyarországi Cikkek, LII. cikkely. KISS ÁRON: i.m. 722.

57 Borsod-Gömör-Kishonti Cikkek. XXXV. cikkely. Uo. 732.

31