Dienes Dénes: Minthogy immár schola mestert tartanak... Református iskolák Felső Magyarországon 1596-1672. - Acta Patakina 4. (2000)
Zempléni Református Egyházmegye
ZEMPLÉNI EGYHÁZMEGYE zony nem tesztek, tanítjuk mi a nemeseket. Mi nekünk nem vagytok mestereink, a mi scholánkba ne jöjjetek praescribálni, mert ha mi rajtatok esik, el nem veszi rólatok se zsinat se zsinat másikja. A scholából ha ki kell mennünk, olyat cselekszünk, hogy Magyarországnak a füle megcsendül bele.« Ami legyen, könnyű kinyomozni, mert társaságunkbeli tanétóknak beszélte egy leleszi canonicus,864 hogy némely Pataki deákok végeztek már Zámbár Mátyással,865 hogy a scholát neki kezébe adják. Az időtől fogva az ifjúság a scholában benn vagyon, sőt hacsak benn volna, szenvedhető volna; de e darab földet befutván, sok rendbeli emissariusai866 által minden rendek előtt a synodust és magok mestereit hallatlan és minden igazság nélkül való calumniákkal,867 vádolásokkal traducalni868 meg nem szűnnek, sőt ocsmány, képtelen, hamisságokkal teljes írásokat minden szemérem nélkül széjjel folytatván, a ministériumot és mestereket oly gyűlölségbe juttatták, hogy némelyek ez ű informatiójokra egyedül minket meg nem hallgatván először, mely contra aequitatem869 vagyon. Mert azt mondja a pogány Seneca is: Qui statuit aliquid parte altera inaudita, aequum licet statuerit, haud tamen aequum fuit.870 Ki egy, ki más kemény senitentiát mond ellenünk. Hogy a Zempléni dioecesisbeli prédikátorok megérdemelnék, ha lábokon fogva vonnák ki űket a parochiákból. De ez csak annyi, mint a mi ártatlan Mesterünk felől kiálták: crucifige, crucifige.871 Az apostolok idejében való keresztyéneknek: ad sarmenta et rogos.872 A mesterek elatus spiritusuak.873 De ennyi nyughatatlanságinkért, istenes vigyázásinkért ha szenvedünk, azt örömmel viseljük, mert tudjuk, hogy erre hivattattunk. Amiképpen a camomil nevű fű úgy nevekedik, mentül inkább tapodtatik. A Christus tanítványa is akkor conformáltatik874 az ű mesteréhez, mikor szenved az igazság mellett. Ignatius sietvén a vadaknak fogok által való szenvedésre, azt mondja: Nunc incipio fieri Chirstianus.875 Noha úgy vagyon, sokkal keservesebb attól szenvedni, kiktől tutelát, defensiót876 és érdemlett becsülést várhatnánk, de ebben sem csüggedünk el, mert ebben sem elsők vagyunk. Megesett ez Dávidon, kiről így panaszolkodik psal. 55: »Ha ellenség illetett volna engemet szidalommal, elszenvedném, de te, én vezérem és én barátom, kik együtt gyönyörűségesen tanácskozunk vala, és az Úrnak házában együtt megyünk vala«. Megesett a mi mesterünkön: »Aki az én kenyeremet ötté, az emelte fel ellenem az ű sarkát«. A Római Birodalomnak fundálója, Cajus Julius Császár, midőn alacsony állapotból tőle nagy méltóságra felemeltetett Cassiustól és Brutustól a tanácsházon hanczárral által verettetnék, 23 sebekkel megse- besíttetvén, halála előtt keservesen ezt ingeminálja: »Siccine mi fili Brute«!877 De ezt ebben hagyván, tudjuk, amint kegyelemből adatott minekünk, hogy hinnénk a Christusban, kegyelemből adattatot, hogy szenvedhessünk is őérette. Mi ez processusban,878 amint a schola törvényiből lument879 vehettünk, mindeneket rendesen, jó lelkiismerettel igyekeztünk elkövetni. Ha rendesen cselekedtünk, miért tapostatunk lelkünk ismeretiben és kiesén becsületünkben? Mi tisztünket elkövettük, amiért minket senki scholarontóknak, pusztítóknak méltán nem kiálthat. Ha minden névvel nevezendő excessusok s a mi temérdek sok becstelenítésink impune880 204
