Dienes Dénes: Minthogy immár schola mestert tartanak... Református iskolák Felső Magyarországon 1596-1672. - Acta Patakina 4. (2000)

Egyházközségek és iskolák

között Kassa, Tállya, Mád, holott ezen eklézsiáknak bizonyosan volt iskolájuk,4 mégpedig nem is jelentéktelen. Ezeket táblázatos kimutatásunkba ugyan felvettük, de kimaradhattak olyan egyházközségek is, amelyek iskolájáról más forrásból nem tudunk. Az a szempont sem elhanyagolható, hogy a legnagyobb egyházmegye, Borsod-Gömör-Kishont volt leginkább kitéve a török megszállásból fakadó nyomorúságoknak, egyházközségeinek egy része gazdasági okokból lelkészt és tanítót nem tudott egyszerre tartani. Ezekben a helységekben sem hiányzott teljesen bizonyos tanulás lehetősége, mert a lelkészek tisztéhez hozzátartozott a gyermekek tanítása is. Ez alatt azonban nem feltétlenül az írás-olvasás tanítása értendő, ahogy az egyházi törvény világosan kifejezte; „Az egyházban a gyermekekről és if jakról is gondoskodni kell. Azért a káténak, apostoli hitformának, i imádságnak és tízparancsolatnak összevont és rövid magyarázását fenn kell tartani, s a nyilvános gyülekezésben a szokott órákon és időben elő kell adni az egyházakban”.5 A lelkész ebben az értelemben vett tanításának számos nyomát találjuk a jegyzőkönyvekben. Ehhez kapcsolódhatott azután az iskolázás keretei között folyó tanítás is, amely munka elvégzésére iskolamestert alkalmazott a prédikátor.

Adataink szerint 1596 és 1672 között az anyaegyházak több mint harmadában működött iskola - ha nem is folyamatosan, amint alább erről még szólunk. Ez az arány igen kedvezőnek mondható, noha átfogó összehasonlítási alapunk nincs. 1633-ban „Vas megye legfejlettebb régiójában tartott egyházlátogatás” során tizenöt evangélikus anyaegyházban mindössze két helyen találtak iskolát.6 Azon a területen, amelyen a Tiszán inneni egyházmegyék elhelyezkedtek, a XVI. század közepén mintegy 1000-1100 helység volt.7 A „hosszú háború” pusztítása következtében ezek száma jelentősen csökkenhetett, számos közülük egyébként sem volt valami népes. Eger eleste (1596) után a helységek sokasága kétfelé hódolt, népességük megcsappant, a maradék állandó zaklatottságban élt. Ezekhez egy adat: a Bocskai szabadságharc megindulása előtti év (1603) statisztikája szerint a 15 éves török háború pusztításai következtében Zemplén vármegyében 10 293 adóköteles házból 3 304 maradt.8 Elképzelhetetlen, hogy néhány portából álló, szüntelen lét- és vagyonbizonytalanságban vergődő falvak lelkészt és tanítót tartsanak egyszerre. Ezek figyelembe vételével mondhatjuk, hogy az iskolaügy

4 HÖRCSIK RlCHÁRD: A Sárospataki Református Kollégium diákjai 1617-1777. Sárospatak 1998. passim.

5 Borsod-Gömör-Kishonti cikkek, X. cikkely. Vö. Általános rendeletek. A továbbiakban az itt megtalálható idézeteket nem jegyzeteljük.

6 TÓTH ISTVÁN György: Mivelhogy magad írást nem tudsz... Az írás térhódítása a műveló'dés- ben a kora újkori Magyarországon. Bp. 1996. 10. p.

7 MAKSAY FERENC: Magyarország birtokviszonyai a XVI. század közepén, I-II. Bp. 1990. A helységek száma a nyolc vármegyében 1363, de az egyházmegyék területe nem terjedt ki Gömör, Heves, Kishont, Ung és Zemplén teljességére. Figyelembe kell venni a pusztásodást is. Számításaink szerint mintegy 800 községben volt református vallásgyakorlat a XVII. században.

8 BENDA KÁLMÁN (fó'szerk.): Magyarország történeti kronológiája I-IV. Budapest, 1982, 2. köt. 426 p.

13