Balogh Judit - Dienes Dénes - Szabadi István: Rákóczi-iratok a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában 1607-1710 - Acta Patakina 1. (1999)

A Rákóczi-család

1738-ban I. Mahmud szultán Erdély fejedelmévé nevezte ki és szövetséget kötött vele. Sereggel készült Erdélybe törni, de a hadjárat előkészületei közben megbetegedett és Cernavodában meghalt. Öccse, György 1726-ban Bécsből Párizsba ment, majd 1727-ben apjához Rodostóba, ahonnan rövidesen visszatért Párizsba, ahol 1732-ben megnősült. 1756-ban bekövetkezett halálával a Rákóczi-család utolsó férfitagja halt meg.

A fiúk a szemtanúk szerint sok fájdalmat okoztak a fejedelemnek azzal, hogy nem találta meg bennük, főleg Györgyben a család hazafiságát és állhatatosságát. Erről azonban nem ők tehettek, hiszen emlékeik sem lehettek apjukról, aki, noha ugyanazt kívánta végigjárni, mint I. Rákóczi György a harminc éves háború idején, nem rendelkezett olyan szilárd bázissal, mint az "öreg" Rákóczi fejedelem. Vallomása, Emlékiratai azonban mutatják azt az egyenes jellemet és intellektust, aki egész életét annak az eszmének a megvalósítására szentelte, amit a Rákóczi név jelentett a magyar történelemben. A jezsuitáknál nevelkedett, lelki alkatához azonban közelebb állt a pietisztikus janzenizmus, a személyes kegyesség és tiszta erkölcsiség hangsúlyozása. Sajátos paradoxon, hogy bár nagyon szerette a magányt, egész magánéletét alárendelte annak, amit örökölt, hazája szolgálatának.

A Rákóczi család élettörténete összekapcsolódott a történelemmel. A hadakozás, az egyház, a nemzet és a tudományok iránti elkötelezettség minden generációban tetten érhető, akkor is, ha Rákóczi Zsigmond vagy I. Rákóczi György józan realitásérzéke és vaskossága már nem található meg II. Rákóczi György vagy I. és II. Rákóczi Ferenc cselekedeteiben. A két családépítő óvatossága a vagyon megszerzőinek az óvatossága volt, utódaik azonban már fejedelmi örökösök voltak, akik nevükkel együtt járó kötelességüknek tekintették a haza ügyének szolgálatát. A legteljesebb önmegtagadás a II. Rákóczi Ferencé volt, aki tökéletesen azonosult mindazzal, amit anyja és ősei képviseltek, és meg nem alkuvó következetességgel, Isten és nemzete iránt érzett hűséggel cselekedett, háttérbe szorítva családját és egyéni érdekeit is. Az "együgyűség" azonban azt is jelentette, hogy széthullott a család a vagyon, mindaz, amit az ősök annyi szorgalommal gyűjtöttek. így valóban megfogalmazható a Rákóczi-család története a rendi nemzeti ellenállás küzdelmeinek történeteként is, a Bocskai-szabadság- harcban részes Rákóczi Zsigmondtól kezdve a szabadságharcot vívó II. Rákóczi Ferencig.

256