Balogh Judit - Dienes Dénes - Szabadi István: Rákóczi-iratok a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában 1607-1710 - Acta Patakina 1. (1999)
A Rákóczi-család
a Kassán székelő felső-magyarországi főkapitány könnyűszerrel megingásra bírhatott az Erdély iránti hűség tekintetében. Az 1616 nyarán megkötött szövetség igazi jelentőségét a két esztendővel később kitört harmincéves háború mutatta meg. A háborúba a cseh rendek oldalán bekapcsolódó erdélyi fejedelemnek most már a keleti vármegyék biztosítása mellett olyan szövetségesre is szüksége volt, aki hadvezérként mellé állítja Felső-Magyarországot. A Homonnai ellen elszenvedett vereség ellenére azt állíthatjuk, hogy ez az együttműködés sikeres és eredményes volt. Rákóczi György olyan hátországot biztosított Bethlen Gábor hadműveleteihez, hogy ennek tudatában nyugodtan tehette meg politikai lépéseit. Rákóczi megbízott kapitányai révén már 1619 augusztusának elején igyekezett megnyerni a hadjárat támogatására a hajdúkat. Dóczy András felső-magyarországi főkapitány fenyegetésére ugyan azt válaszolta, hogy Sárospatakon az udvar népén kívül nincsen katonája, ám augusztus végére a szervezés felgyorsult, és szeptember 4-én Rákóczi György hadai elfoglalták Kassát. Másnap megjelentek előtte Kassán a felsőmagyarországi városok, a pentapolis (Kassa, Eperjes, Lőcse, Bártfa, Kisszeben) követei, és egyezséget kötöttek Rákóczival, amelynek értelmében kinyilvánították csatlakozásukat a felkeléshez. Mindezt Rákóczi György tulajdonképpen önállóan cselekedte, mintegy önként felajánlva az általa ellenőrzött országrészt szövetségesének, Bethlen Gábor fejedelemnek. Dóczy Andrást fogolyként vitte sárospataki várába, ahonnan szeptember 11-én indult Bethlen Gábor elé, aki szeptember 17-én kelt át a Tiszán. Együtt érkeztek Sárospatakra, ahol Rákóczi és felesége, Lorántffy Zsuzsanna megvendégelték a fejedelmet. Szeptember 21-ére pedig részgyűlést hívtak össze Kassára, ahol a felső-magyarországi rendek elöljárójuknak és fő gondviselőjüknek választották Bethlent, Rákóczit pedig beiktatták a felső-magyarországi főkapitányi tisztségbe. A tisztség az általa elfoglalt területek fölötti teljes körű katonai és politikai hatalommal volt egyenlő. Úgy tűnt tehát, hogy gyors és egyértelmű volt a siker az országnak ezen a részén. A rendek megértették, hogy II. Ferdinánd fanatikus katolicizmusa és erős centralizációs törekvései esetleg éppen őket érinthetik. Elsősorban ezért álltak az általuk kevésbé ismert Bethlen Gábor oldalára, aki noha már régóta jelen volt a politikában, fejedelemmé választása előtt többnyire meghúzódott a második vonalban. Támogatásukban azonban minden bizonnyal szerepet játszott maga Rákóczi is, aki alig két hónap elteltével szenvedte el Homonnánál azt a vereséget Homonnai Drugeth Györggyel szemben, amit később szerettek ösz- szefüggésbe hozni Bethlen hadjáratának megtorpanásával, Bécs ostromának elmulasztásával. Mára azonban tudjuk, hogy sem a Lengyelországból 240
