Balogh Judit - Dienes Dénes - Szabadi István: Rákóczi-iratok a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában 1607-1710 - Acta Patakina 1. (1999)

A Rákóczi-család

találjuk 1594-ben a túrái csatában, majd pedig 1596-ban Hatvan ostromá­nál. Úgy tűnik, fáradhatatlan katona és bölcs földbirtokos egy személyben. Mint Felső-Magyarország legjelentősebbé váló nemes urainak egyike, 1604- ben Bocskai felkeléséhez csatlakozott. Bocskai István, aki maga is jó takti­kus és sokat tapasztalt politikus volt ekkorra, valószínűleg jó érzékkel látta meg a már a hatvanas éveiben járó Rákóczi Zsigmond bölcsességét és poli­tikai józanságát. Egyik legfontosabb lépéseként 1605-ben kinevezte Rákó­czit Erdély kormányzójává. Bocskai jól tudta, hogy abban a fejedelemség­ben, ahol Báthory Zsigmond “rossz szellemeként” annyi ellenséget szerzett magának, olyan diplomatára van szüksége, aki megfontoltan képviseli érdekeit. Levelezésükből tudjuk, hogy Rákóczi nemcsak katonaként, ha­nem kormányzóként is megállta a helyét. Olyannyira, hogy nagy szerepe lehetett abban, hogy a véres farsang emlékét elevenen őrző székelység is Bocskai mellé állt. Népszerűségét legjobban az mutatja, hogy Bocskai halá­la után, annak végakarata ellenében, Erdély rendjei 1607 februárjában Ko­lozsvárott fejedelemmé választották. A kitartó és szívós építés ezen a pon­ton ért csúcsára, amikor a köznemesi sorból a bárók közé emelkedett Rá­kóczi Erdély fejedelme lett. Az a rövid esztendő, amit fejedelemként töl­tött, voltaképpen pozíciója megerősítésének és védelmének a jegyében telt el. A korábban nagy törökverő hírében állott Rákóczinak nem kis ügyes­ségébe került, hogy a kapucsi basát megvesztegetve elérje, hogy az athnáméból kivakarják Homonnai nevét, és az övét írják be helyette. A belső ellenféllel azonban nehezebben boldogult. Bocskai halála után a még mindig részben megoldatlan helyzetben lévő hajdúság ugyanis szövetke­zett Báthory Gáborral, akinek a kezében a Báthory-család mindkét ágának mesés vagyona egyesült. A mindig reálisan döntő, tapasztalt katona, Rá­kóczi Zsigmond pontosan mérte fel a helyzetét ezzel a támadással szem­ben. Túl idős és túl tapasztalt volt ahhoz, hogy a félelmetes hajdú sereget maga mellé állító Báthoryval harcba kezdjen. 1608 márciusában végül je­lentős kárpótlás fejében lemondott a fejedelmi címről, átadván azt Báthory Gábornak. Báthory ennek fejében neki ígérte a sárosi és szádvári uradal­makat. Ezzel a lemondással egyrészt megkímélte egy értelmetlen háborús­kodástól a tizenöt éves háborúból még fel sem épült Erdélyt (valószínűleg élő emlék volt még Báthory Zsigmond többszöri lemondása és visszatéré­se), másrészt hű maradt önmagához, mint a Rákóczi család építőjéhez, hiszen újabb birtokokkal gazdagította a már eddig is jelentőssé duzzadt családi birtokállományt. Miután feleségével és gyermekeivel visszaköltö­zött magyarországi birtokaira, még ugyanez év december ötödikén meg­halt. Olyan örökséget hagyott hátra, amit minden tekintetben lehetséges volt követni és gazdagítani. A szívós és bölcs politikusság, katonai kvalitá­238

Next

/
Thumbnails
Contents