Balogh Judit - Dienes Dénes - Szabadi István: Rákóczi-iratok a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában 1607-1710 - Acta Patakina 1. (1999)
A Rákóczi-család
A Rákóczi-család Kevés család van a magyar történelemben, amelyik olyan gyorsan emelkedett föl a legnagyobbak közé, majd alig több mint egy század múltán olyan hirtelen tűnt el, mint a Rákócziaké. A 17. század elején tűnt föl a Rákóczi-család Felső-Magyarország tekintélyes családjai között, és a 18. század első évtizede végén, amikor a Rákóczi- szabadságharc leverése után a száműzetésbe kényszerült II. Rákóczi Ferenc elhagyta az országot, véget is ért a Rákócziak szereplése a magyar történelem színpadán. Az alig száz év alatt a családból öten viselték az erdélyi fejedelmi címet, azaz mindvégig meghatározói voltak a korszak politikájának. Uralkodói család volt kétségtelenül, nem csupán a választás okán, de viselkedésüket tekintve is. Valamennyien bőkezű támogatói voltak a művészetnek, tudománynak, hű fiai az egyháznak, akár az “öreg” Rákóczi György fejedelem reformátusságát, akár II. Rákóczi Ferenc katolicizmusát tekintjük. A család, melynek előnevei között a rákóczi és felsővadászi is szerepelt, magát az Árpád-kori Bogát-Radván nemzetségből származtatta, birtokai Felső-Magyarország, főképpen Zemplén területén helyezkedtek el. A 16. század elején, 1517-ben szerezte Rákóczi Zsigmond és testvére, Ferenc háromezer aranyforintért az Abaúj vármegyei Felsővadászt és Selyebet. Közülük Ferenc 1527 és 1530 között Szendrő várának kapitánya volt. Zsigmond két fia közül György 1568-ban szatmári kapitányként szolgált, a másik, János pedig több alkalommal is betöltötte a likavai kapitányi tisztet. Az ő utódai lettek a legjelentősebbjei a famíliának, az ő ágából származtak ugyanis a fejedelmek. A vitézi mentalitás, a katonáskodás és a haza védelmének fontossága mindvégig jellemző maradt erre az ágra különösképpen is. A likavai kapitányként ismert Rákóczi Jánosnak gyermekei között Zsigmond személyisége a legérdekesebb, hiszen voltaképpen ő alapozta meg a család gazdasági és társadalmi tekintélyét. A korszak adta lehetőségek közül minden lehetséges módot felhasznált karrierjének és családja tekintélyének kiépítése érdekében. A század, amelyben élt, kétségkívül alkalmas is volt ilyen életutak kialakítására, Rákóczi Zsigmond esetében azonban, akit joggal nevezhetünk a család megalkotójának, létrehozójának is, az átlagnál nagyobb tudatosság, tehetség és szerencse is segítette előbbre jutását. A 16-17. században a vitézi életforma, a végvári katonáskodás egy sajátosan mobil társadalmi csoportot termelt ki. A végvári katonák ugyanis egyfelől élték a Balassi Bálint által megénekelt és erkölcsi példát is adó honvédő életet, másfelől sajátos mikroközösségeket hoztak létre 235