A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)

1994-03-01 / 3. szám

140

KATOLIKUS LELKISÉGI TÁJÉKOZTATÓ

MÁRCIUS 27. - VIRÁGVASÁRNAP íz 50,4-7; Fii 2,6-1 l;Mk 14,1-15,47 Jézus a legvégsőkig elment a szeretetben

A feszültség sűrűsödik Jézus körül. A főpapok és írástudók készülnek valamire, csak az alkalomra várnak. A tanítványok viszont, ha tudnak is a főpapok dühéről és fenyegetőzéséről, nem veszik komolyan. Tudják, mert megtapasztalták, hogy Jézusnak valóban megvan az ereje és hatalma, hogy ellenfeleit lesöpörje a föld színéről.

Amikor az ünnepre Jeruzsálembe gyűlt tömeg királyként ünnepli Jézust, az apostolok bizonyára ügy gondolják, most küszöbön áll a nagy pillanat: szerény ruháit levetve végre igazi valójában, hatalomban és dicsőségben mutatkozik meg a Jézus- Messiás a világ előtt. Elengedik a fülük mellett Jézus újra és újra elhangzó figyelmeztetését küszöbön álló szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról. így aztán teljesen készületlenül éri őket az, ami bekövetkezik: a csodarévő, a természet erőinek is parancsoló, a Messiásnak, királynak tartott Jézus agonoszság tehetetlen játékszerévé válik, agonoszok azr tesznek vele, amit akarnak:

Verik, és ő nem bénítja meg a kezüket, hazugságokat fognak rá, és ő nem némítja el őket,

leköpik, és ő nem forrasztja be a szájukat,

hanem odatartja hátát és arcát; száját nem ngitja szóra, nem védekezik.

Ezt szinte nem lehet ép ésszel kibírni! Miért engedi, miért hagyjajézus, hogy ezt tegyék vele? Megsemmisülve és borzadva látják a sötétség diadalát.

,,A hatodik órában sötétség támadt az egész földön” (Mk 15,33).

Jézus meghalt, kihunyt a fény, nincs többé remény.

— Miért?! — kiáltunk mi is az apostolokkal. — Miért kell szenvednie, meghalnia annak, akit szeretünk? Mi, ha lehet, elkerüljük a szenvedést, és másokat is igyekszünk megmenteni tőle. Menekülünk a fájdalom elől,