A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-03-01 / 3. szám
130 KATOLIKUS LELKISÉGI TÁJÉKOZTATÓ A forrás S okszor tapasztaljuk - írja Gyulai Sándor A Jézus Szíve tisztelet megújítása című könyvében hogy híveink lelkületében (és néha igehirdetésünkben is) a szentségek túlságosan dologivá váltak. Nem Formálj minket Szíved szerint tudatosodik eléggé, hogy a szentségekben az egyházban élő Krisztus ereje adja meg az életszentségre vezető természetfölötti, de valóságos forrást és elengedhetetlen segítséget. Ezzel az élő Krisztussal való kapcsolat valósíthatja meg Isten szándékát: „Legyetek szentek, mivel én is szent vagyok.” Ez számunkra Jézus Krisztusban válik valósággá: „Őbenne választott ki bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte” (Ef 1,4). Ez így vezet el egészen a teljes benső megújulásig: „Oltsétek magatokra az új embert, aki az Istenhez hasonlóvá alakított, megigazult és valóban szent teremtmény” (Ef 4,24). A szentségeknek tehát az olyan szemlélete, amely a megtestesülés titkának továbbsugárzását, az üdvösség kegyelmének hordozóit látja a szentségekben, visszavezethető Jézus Szívének titkára. Ezzel értékesen gyarapodik mind a Jézus Szíve tisztelet, mind a szentségekhez járuló jámborság - korszerűbb szóval kifejezve: a lelkiség. A kegyelem szüntelenül árad Urunk Szívéből. Üdévé, bőven termővé teszi a világ lelki sivatagát. Ő szeretetből életét áldozta, s a keresztfán magasba emelve odaadta önmagát értünk; majd vér és víz ömlött sebhelyéből, mely átszúrt oldalán nyílott. hogy onnét jöjjenek létre a szentségek, melyekkel egyházát élteti, és mindenki vonzódjék az üdvözítő feltárt Szívéhez mindig örömmel merítve az élet vizéből melyet az üdvösség forrása bőséggel áraszt. (Jézus Szent Szívének ünnepi prefációjából)
