A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-03-01 / 3. szám
122 „KISSZÍV" SZENTJÁNOSBOGÁR- Élsz még? - nyugtalankodik anyu.- Elek, élek - sóhajt Artúr, és lassú léptekkel visszatér a szobájába. Föl kell öltözni, nincs mese. Artúr leül az ágyra és leveszi a pizsamát. Majd fölkel, elhozza a székről az alsónadrágot. Vissza az ágyra, leül, felhúzza. Újra feláll. Elhozza a székről a trikót. Visszaül az ágyra, fölveszi a trikót. Feláll...-- Hányszor mondjam zsémbelődik anyu -, hogy ne öltözzél ülve. Micsoda szokás ez? Ugyan, mi a különbség, hogyan öltözik az ember. Fő, hogy már felöltözött és leülhet reggelizni. Illetve nem, mert előbb meg kell fésülködni. Artúr nézegeti a fésűjét, lám, kitört egy foga.- Anyu, itt kitört egy fog! - mondja.- Istenem, nyisd ki a szád, hadd lám - ijed meg anyu.- Nem az én fogam, a fésűé!- Jaj, ne idegesíts már! Készen vagy? Nos, Artúr többé-kevésbé meg is fésíilködött. Már reggelizhet. Jaj, de mégsem, mert a tej...- Anyu, szűrd meg a tejemet - nyafog Artúr.- Egyedül nem tudod? Artúr tehát előbb megszűri a tejet, azután leül lágytojást enni... eszi a lágytojást... és eszi a lágytojást...- Mi lenne, ha megennéd már? - idegeskedik anyu. - Olyan sokáig eszed ezt a kis tojást! Hiszen ez nem görögdinnye! Artúr végül is megreggelizett.- Anyu, hány óra?- Háromnegyed nyolc.
