A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-03-01 / 3. szám
112 KATOLIKUS LELKISÉGI TÁJÉKOZTATÓ A liturgia megújítása 6. Babos István Keresztség A szentségek közül a keresztségről esik a legtöbb szó az Újszövetségben. Jézus földi életében a barátait fel lehetett ismerni arról, hogy vele tartanak. A találkozás, a fizikai kapcsolat meghatározta ezt a baráti kört. A feltámadás után megdicsőült embersége eltávozott közülünk, de azonosította magát az egyházi közösséggel, ezért barátait arról ismerjük fel, hogy a közösséghez tartoznak. Megígérte ugyanis tanítványainak, hogy velük marad a világ végéig, és azt a megbízást adta nekik, hogy tanítását közöljék az emberekkel, és baráti kapcsolatukat fejezzék ki azzal, hogy megkeresztelkednek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. (Vö. Mt 28,16-20; Mk 16,15-18) A keresztség Jézus nevében történik, és Jézushoz kapcsol az egyházi közösségben. A Szentlélek eljövetele után Péter beszédet mondott (ApCsel 2), amely megvilágította a keresztség értelmét. A beszédet a Szentlélek eljövetele előzte meg, amikor csodás módon minden népcsoport a saját nyelvén hallhatta Péter szavait. A bűn, mint ezt a bábeli torony története bemutatja, rombol, széthúzást és zavart kelt. Ennek ellenkezője a Szentlélek munkája: egyesít és összefog. Az előbbi esetben érthetetlen, az utóbbiban érthető lett az emberek nyelve. A beszédben Péter rámutatott arra, hogy Isten Jézus életére rányomta a bélyegét, jóváhagyta tanítását és példáját azzal, hogy feltámasztotta halottaiból, Isten „Úrrá és Messiássá tette” (36.v.). A beszéd meghatotta a hallgatóságot, akik Péterhez fordultak a kérdéssel: „Mit tegyünk?” Péter így válaszolt: „Térjetek meg... és kéresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, (folytatás a 129. oldalon)
