A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-03-01 / 3. szám
98 KATOLIKUS LELKISÉG1 TÁJÉKOZTATÓ * Útban Emmausz felé Egy japán festőművész megpróbáltatásai 1986 karácsonyán 22 hitújoncot kereszteltem meg Japánban. Egyikük - Szatani Terujosi - hatvanadik éve felé járó férfi volt. Felesége már régen megkeresztelkedett, ő maga, bár érdeklődött a kereszténység iránt, elfoglaltságai miatt nem tudott addig időt szakítani Jézus tanításának tanulmányozására. Végül mégis rászánta magát, hogy részt vegyen a kereszténységbe bevezető előadásaimon. És attól kezdve készséges szívvel fogadott be mindent a Szentlélek kegyelméből. Szokásunk volt, hogy ezeket a hitbe bevezető találkozásokat egy kínai vendéglőben, asztaltársaságban fejeztük be. Szatani úr volt mindig a legvidámabb közöttünk. Nagyon buzgón vette föl a ke- resztséget és keresztnevéül egy passionista rendbe tartozó szentnek, a Fájdalmas Szűzről nevezett Gábornak a nevét választotta. Gábor filmdíszletek festésével foglalkozott. Mint a tokiói Szent Ignác plébánia buzgó hívője tehetségét azonnal kamatoztatta egyházközségében. Természetesen folytatta díszletfestői munkáját. Éppen eközben érte őt három évvel ezelőtt az életét derékba törő, borzalmas baleset. Egyik este a stúdióban magas állvány tetején dolgozott. Munkájuk befejeztével hazainduló munkatársai nem vették észre, hogy ő még ott fenn maradt. Leoltották a villanyt. Koromsötét lett. Gábor utánuk kiáltott, de nem hallották meg. Miközben tapogatózva próbált lejutni az állványról, a kőpadlóra zuhant. Nyakcsigolyája sérült meg és azonnal megbénult. Tehetetlenül feküdt a kőpadlón, egyre nehezebben jutott levegőhöz is, amíg másnap reggel rá nem találtak. Később elmondta: „Én akkor a rózsafüzért imádkoztam. Bizonyára az tartott életben.” A kórházi kezelés nem tudott segíteni rajta. Ráadásul időközben csődbe jutott vállalata anyagilag sem támogathatta. Családja nagy A szerző Szatani Gábor betegágyánál
